Együttalvó gyerek mikor és hogy került külön szobába?

Fiunk 1 éves koráig aludt köztünk 100%ban.

Akkor szoktattam le a ciciről és kezdtünk bele a tesó dologba.

5 éves, a mai napig velünk van egy szobában.

1 és 3 éves kora közt sikítófrászt kapott az ágyától. Esély nem volt elaltatni benne. Annyira sírt, hergelte magát, hogy jobban felébredt.

Elaludt köztünk, majd tettem át az ágyába. Éjjel kelt, mászott vissza közéni.

3 ágya volt ez idő alatt, 2 külön helyen. Próbálkoztunk mindennel is.

3-4éves kora közt is én tettem át, de általában már reggelig ott aludt.

most 5 éves, elfekszik köztünk, elalszik, majd mikor már elaludt, én felkelek, hogy átteszem, de ahogy érzi hogy felkeltem, átsétál magától félálomba.

Az ágyunktól úgy 2m-re sincs az ágya.

Épp ezért a kicsi (2,5 éves) első naptól saját ágyban alszik.

Hát tudod, erre mondják itt sokszor az okosok, hogy "majd megérik" a gyerek az egyedül alvásra magától. Csak épp a szülők teljesen jogos és normális igényeiről nem szól a történet, meg arról, hogy hányszor kapnak agyfszt addig, amíg ez bekövetkezik. Persze, bekövetkezhet 2 évesen is, és akkor hurrá, ahogy az is lehet, hogy még 10 évesen is ott akar majd aludni, tudnék rá a rokonságomból és az ismerősi körömből is példát mondani.

Nálunk is első naptól saját szobában, saját ágyban alszik mindkettő.

Ebéd után előfordul, hogy a mi ágyunkon alszik a kisebbik (ovis), de az kb 1-1,5 óra, van hogy én is odafekszem mellé pihenni egyet (vagy a férjem). De este megy mindenki a saját helyére.

Mindkét gyerekem az első naptól a saját szobájában, a saját ágyában aludt. A lányom 13 éves, a mai napig működik. Sosem volt gond, kivéve, ha pl.beteg volt, akkor aludt velem.

Na az öccse teljesen más tészta.... másfél éves volt, amikor már annyira rettenetes éjszakáink voltak, hogy mellette aludtam minden éjjel. Csak a 90x200-as ágyon nem volt kényelmes. Így 2 hónap után jött hozzánk. Eleinte este letettük, és kb.11 körül kellett áthozni. Aztán már befeküdni se volt hajlandó az ágyába.

Most 2 éves. Nem könnyű, mert így a férjemmel nem tudunk együtt aludni. Mármint itt van ő is, de az ágy másik oldalán. Mi is beszéltük, hogy jó lenne újra együtt aludni, meg hiányzik is. De egyelőre a gyerek nem tud és nem akar a szobájában aludni. Persze, lehet mondani, hogy ott kell hagyni, és kész. De azért ez nem ilyen egyszerű. Amikor ott aludt, folyamatosan ébredt, amint otthagytam. Kijöttem tőle, és átlag 2 perc múlva már üvöltött. Visszamentem, elaludt, kijöttem, ugyanez. A leghosszabb idő 20 perc volt, amit kibírt nélkülem. És kitartó voltam, hónapokig csináltam, hogy keltem, mentem át, 20x is egy éjszaka. Aztán elfáradtam. Jó nagy adag szeparációs szorongás miatt az apja nem is volt jó. Olyankor csak még jobban üvöltött, felébredt, sírt, kiabált. Durva hónapok voltak. Most se alszik túl jól, de most legalább nem kell mászkálnom. Éjszaka sokszor keres, vagy az apját. Fog minket, hozzánk kell érnie. De egyébként ő nap közben is brutálisan anyás.

Egy átlagos éjszakán kb.6-8x ébred. Amíg így alszik, nem is próbálom meg a saját szobájába szoktatni újra. Néha előfordul, hogy 2-3x ébred csak. Olyankor egyből eszembe jut, hogy na, nemsokára alszik majd éjszaka, és akkor meg lehet próbálni. :D

Nyilván nem a szex a megoldhatatlan, mert arra van lehetőség máskor is, csak hiányzik a férjem, hogy a mellkasán aludjak el. Viszont mellette meg jó érzés, hogy a kicsi az én mellkasomon alszik el. :)

Mint minden, ez is átmeneti. És nem, 10 évesen nem fog velünk aludni, ez 100%.

Mert nyilván teljesen más egy 1-2 éves vagy egy 4-5 éves gyerek mondjuk. Egy nagyobb gyereknek el lehet mondani, hogy miért kell egyedül aludnia.

Tuti le leszek pontozva ezért de nem baj

Nagyobbik gyerekem 5 éves koráig velünk aludt

5 évesen külön ágyba, aztán 8 évesen külön szobába.

Ő ilyen, ekkorra érett meg rá.

Másik gyermekem jelenleg is velünk alszik, ő 2 éves, és egyenlőre esze ágában sincs külön menni.Voltak ugyan próbálkozásaink, de mindig nálunk kötött ki.

Szóval majd egyszer biztos külön megy, de nem fogom erőltetni, nem fogok neki felesleges stresszt okozni .

Mindhárom gyerekem 5 éves kora körül igényelte a külön szobában alvást. Amíg szüksége volt rám éjszakánkét, egyiket sem tettem másik szobába. A sötétségtől való félelem belénk van kódolva az őskortól. Akkor, ha egy csecsemő egyedül maradt, ki volt téve a vadállatoknak. A baba a sírásával jelezte, hogy egyedül van, úgy figyeltek rá és megmenekült. Erről rengeteg szakcikk és könyv olvasható mostanában. Annak idején ilyeneket nem lehetett olvasni, de én éreztem, hogy a gyerek nem azért nem akar egyedül maradni, hogy engem szórakoztasson, hanem mert fél egyedül és valóban szüksége van valakire.

Feljebb írta valaki, hogy akkor majd 10 éves korában is mellettetek akar majd aludni. Hát nem. Van egy természetes leválási folyamat a szülőkről. Ez ovis korban elkezdődik, ilyen tájt önállósodni akar, ami az éjszakákra is vonatkozik.