Az 1 éves kislányom nem akar magától el aludni és már nem nagyon birom a kezembe 1 órán át ringatni van valami tippetek hogyan tanitsam meg az önálló alvásra?

1 évesen önálló alvásra? Kb sehogy....

Lányom 2.5 éves fiam 4. Mind a kettő igényliy hogy ott legyek mikor elalszik.

Tedd őt le az ágyába, csukd be az ajtót és gyere ki.

Tudom min mentek keresztül, nálunk is ez volt. Majd leszakadt már a hàtam a ringatástól. Aztán 11 hónaposan jött el az a korszak, hogy hiába a ringatás csak nézelődni akart alvás helyett. Ha magam mellé tettem csak nézelődni, játszani akart. Esélytelen volt az alvás.

Képes volt magától elaudni annak láttam már a jelét, mert éjjel mikor megébredt mellettem aludt vissza simán.

Mindenki azt csinál amit akar. Mi nem akartunk még évekig ringatózni, mivel jött a kistesó. Így oldottuk meg.

Önálló alvásra sehogy, egyetértek az előttem szoloval..nekem két éves a fiam és úgy altatom, hogy az agy közepére leülök, bele fekszik az ölembe és úgy ringatom.Ha megunja, befesziti magát, akkor le kell tennem, simogatni a hátát és elalszik

Alva ringatast nem is csináltam soha.

Nem kell mindjárt razarni az ajtót, ki lehet próbálni más altatasi módszereket is

5, meg jó, hogy nem ez volt a kérdés .

Köszönjük Emese a hasznos tanácsot.

Miért ne alhatna önállóan egy 1 éves? Érdekes, az enyémeknek ment, már sokkal kisebb korukban is. Persze, mert az első naptól ahhoz voltak szoktatva, hogy az alvás a saját ágyukban történik, cumival, később alvós plüssel, bármivel. De tudom, most majd jönnek az okosok, akik megmagyarázzák, hogy egy kisbabát nem lehet szoktatni...

Ja, és egyszer se hagytuk magukra sírni őket, mielőtt ezt is valaki kitalálná.

7, csodagyereked van akkor

Örülj neki, viszont a válaszod nem hasznos.

Biztos vagyok benne, hogy a plüsst, meg a többit a kérdező is kipróbálta már.

Hát nálunk csak az ágycsere segített, de az is úgy, hogy melléfeküdtem. A kiságyba nem tudtam ébren letenni, így esély sem volt.

Leesésgátlós ágynak örült, felmászott magától alvás előtt és ha melléfeküdtem, elaludt. De pl a második gyerek csak a fejemen ugrált, esély se volt, hogy elaludjon ìgy.

Én sem bírom már az éjszakai maratoni ringatásokat, de az ajtót sem csukom rá, nem ez a két véglet van...

Én az esti rituálé (cumisüvegből tej, kis szopcsi stb.) után beteszem a kiságyába, leülök mellé és várok.

Ha igényli, akkor simogatom a hátát, fenekét, arcát stb., de egyre kevésbé látom szükségét, már szinte ügyet sem vet rám, csak a tudat kell neki, hogy ott vagyok.

Ő már most nagyobb, 17 hónapos, de már jó ideje így csináljuk, és érzem a fejlődést :)

Annyi, hogy ha megpróbál felállni az ágyban, vagy másképp próbál velem nagyon kontaktust keresni, akkor mondom neki, hogy ezt ne csináld, mert akkor anya kimegy és otthagyom. Ha sír, akkor visszamegyek, és újra próbálkozunk, de szerencsére erre már nagyon ritkán van szükség.