Traumatizáltuk a babát, mit csináljunk?

Légyszí ne bántsatok, tudom, hogy nagyon elrontottuk ezt az egészet, de akkor, amikor csináltuk, nem tudtuk, nem direkt volt. Egész nap sírt a baba, így nem tűnt fel, hogy este nem azért sír.

A kislányom hasfájós és refluxos baba. A férjem olvasta a suttogó könyv egy pár mondatát a kollégája javaslatára és sajnos a második-harmadik héten annyira mondta, hogy a kollégájának bejött, hogy - rosszul - kipróbáltuk és sírni hagytuk a babát, kb. öt percig, de többször is.

Az esti altatás onnantól aztán teljes katasztrófa volt, valahányszor a baba sírt én is sírtam, főképp azért, mert meghalt a nagypapám és úgy éreztem a férjem mindig csak az utolsó utáni pillanatban jön segíteni, amikor már annyira nem bírom, hogy én is zokogok a gyerekkel együtt.

Egy időre átvette az esti altatást, ami úgy nézett ki, hogy benyomta a baba szájába a cumit és bent tartotta, bármit csinált a baba és bármilyen hangosan is sírt. Ezt főleg azért, mert nála vállon is sírt meg mindenhogy, meg szerintem azért is, mert nem akarta vállon altatni. Cicin nem tudtuk bealtatni, mert akkor 10 percenként felriadt büfizni és egy-masfél óra múlva, mikor kipukizta amit nem tudott kibüfizni, akkor tudtuk elaltatni.

A problémám, hogy minden estén szenvedés most is. A babának annyira rossz emlékei vannak az altatással, hogy fürdés után ha rájön, hogy altatunk, már teli torokból ordít.

Van valakinek ötlete, hogy hogyan lehetne felülírni a rossz emlékeket?