Traumatizálom a 9 hónapost ha estére az apjával hagyom ha eddig szinte csak én altattam?

Csecsemő korában az apja is el tudta altatni, de aztán valahogy szép lassan teljesen rám hárult ez a feladat. A baj az, hogy nem túl jó alvó. 3-4-5 alkalommal szokott kelni egy este. Olyankor cicizik is. Tápszert, tejitalt nem fogad el, a cumisüveget a szájába sem hajlandó venni ha látja hogy nem víz van benne hanem valami fehér lötyi.

Elegem van. Hogy csak én húzom az igát este-éjszaka. A férjem meg szépen csinálja a saját dolgait vagy alszik. Lassan nagyon érik bennem, hogy a fürdés utáni cicizés után otthagyom őket kettesben és boldoguljanak. Egyedül sírni soha nem hagyná őt a férjem. De ugye megetetni nem tudja (bár lehet pár óra üvöltés után lecsúszna a tápszer vagy max kapna rendes kaját). De a legjobb az lenne ha megszokná hogy nincs kajálás este. Direkt kap mindig rendes vacsit is, meg szopizik is, úgyhogy éhen nem akarhat halni.

A másik baj, hogy én ringatva szoktam elaltatni, csak ìgy tudom. A férjem meg mindig valami alternatív módszerekkel próbálkozik ha rámordulok hogy csinálja ő is. Magára fekteti, vagy mellé fekszik és simogatja. De szinte soha nem sikerül így neki még csak lenyugtatni sem, nemhogy elaltatni. Szegény kicsi csak üvölteni szokott így egyre mérgesebben. Úgyhogy a vége mindig az, hogy visszaveszem tőle mert nem bírom hallgatni. De ez így tényleg nem mehet örökre, nehéz is már a járkálva ringatáshoz.

Szóval a kèrdés, hogy sérülhet ebben, ha én teljesen kiadom a kezemből a gyeplőt, és magukra hagyom őket? Amúgy szereti az apját, nap közben simán elvan vele. De este csak én kellek, nyilván engem szokott meg, plusz ugye nekem van mellem. Én viszont kezdek becsavarodni már.