Traumatizálom a 9 hónapost ha estére az apjával hagyom ha eddig szinte csak én altattam?
Csecsemő korában az apja is el tudta altatni, de aztán valahogy szép lassan teljesen rám hárult ez a feladat. A baj az, hogy nem túl jó alvó. 3-4-5 alkalommal szokott kelni egy este. Olyankor cicizik is. Tápszert, tejitalt nem fogad el, a cumisüveget a szájába sem hajlandó venni ha látja hogy nem víz van benne hanem valami fehér lötyi.
Elegem van. Hogy csak én húzom az igát este-éjszaka. A férjem meg szépen csinálja a saját dolgait vagy alszik. Lassan nagyon érik bennem, hogy a fürdés utáni cicizés után otthagyom őket kettesben és boldoguljanak. Egyedül sírni soha nem hagyná őt a férjem. De ugye megetetni nem tudja (bár lehet pár óra üvöltés után lecsúszna a tápszer vagy max kapna rendes kaját). De a legjobb az lenne ha megszokná hogy nincs kajálás este. Direkt kap mindig rendes vacsit is, meg szopizik is, úgyhogy éhen nem akarhat halni.
A másik baj, hogy én ringatva szoktam elaltatni, csak ìgy tudom. A férjem meg mindig valami alternatív módszerekkel próbálkozik ha rámordulok hogy csinálja ő is. Magára fekteti, vagy mellé fekszik és simogatja. De szinte soha nem sikerül így neki még csak lenyugtatni sem, nemhogy elaltatni. Szegény kicsi csak üvölteni szokott így egyre mérgesebben. Úgyhogy a vége mindig az, hogy visszaveszem tőle mert nem bírom hallgatni. De ez így tényleg nem mehet örökre, nehéz is már a járkálva ringatáshoz.
Szóval a kèrdés, hogy sérülhet ebben, ha én teljesen kiadom a kezemből a gyeplőt, és magukra hagyom őket? Amúgy szereti az apját, nap közben simán elvan vele. De este csak én kellek, nyilván engem szokott meg, plusz ugye nekem van mellem. Én viszont kezdek becsavarodni már.
válasza:Szerintem nem. A tápszert, tejitalt mondjuk nem erőltetném. Minek ennyi idősen, ha még szopizik?
Megeteted és mehet az apja karjába. Ha nem csak dísznek van és van kapcsolat köztük, nem sérül sehova.
A sírni hagyás is csak akkor sírni hagyás, ha egyedül hagyod bömbölni, nem veszed fel, nem veszed ki. Arról mutatták ki, hogy árt.
Ha a karodban bömböl, akkor csak annyi történt, hogy nem sikerült megfejteni, hogy mi a baja, de egyéb sérülést nem okoz.
Itthonról dolgozik a férjem, látom őt egész nap. Fele annyira nem szakad meg mint én. Aztán az estéje neki teljesen szabad, nekem meg jön a második (sokadik) műszak. Ha tényleg valami jómunkásember lenne kemény melóval, nem piszkálná ennyire a csőrömet ez az egész. De nem az.
Tudtam, hogy este kelni kell egy babához. Azt nem tudtam, hogy ennyire el fog csúszni a dolog abba az irányba, hogy ez kizárólag az én dolgom. Minden nyomorult este, hétvégén, ünnepnap, mindenkor. A születése óta nem aludtam egybe 4 óránál többet. Ne hasonlítsuk már ezt ahhoz ha egy ember simán csak dolgozik, aztán négykor vége a melónak és alhat este amennyit akar. Én is akarok. Az ismerettségi körünkben is azt látom, hogy mindenhol kel apa is, legalább hétvégén. Mármint normálisabb családokban. Nyilván ahol apa elhiteti anyával hogy a 8 órás műszak van olyan megerőltető mint a 24 órás, ott nem. Mivel korábban én is dolgoztam, velem ezt senki nem eteti meg. Ezerszer könnyebb.
Nálunk hajlandó lenne segíteni a férjem, csak nagyon semmibe veszi hogy én hogy szoktam csinálni, és menne a saját feje után. Ami lehet hogy egy idő után működne is amúgy.
Az a baj, hogy próbáltuk már finoman, hogy én csak "elbújok" a szobában, és ő úgy próbálkozik altatni. De szerintem a baba érezte hogy ott vagyok, meg én is sík ideg voltam ahogy hallottam sírni. Kb 20 percig tartott a nagy kísérlet, aztán nem bírtam hallgatni. Ezért is gondoltam, hogy ha lemennék akár sétálni a környékre vagy csak a kocsiba addig, akkor a kicsi is jobban felfogná hogy nem vagyok ott, meg én sem kapkodnám ki az apja kezéből. Közben egy kisebb eü műtétre is be kéne feküdnöm lassan egy estére kórházba. Nem vészesen sürgős, de javítana az életminőségemen. De így hogy?
De akkor még várok. Csak egy szepán már túl vagyunk, ha jól tudom egy évesen jön a következő. Nem tudom mikor lenne az ideális időpont elkezdeni ezt az egészet. Mindig van valami. Most épp nincs, szepa megvolt, foga épp nem jön, front nincs,szilárdar szépen eszik már.
válasza:"csak nagyon semmibe veszi hogy én hogy szoktam csinálni, és menne a saját feje után"
Na ezen még dolgozz egy kicsit!
Hogy várod, hogy kivegye a részét, ha neked csak úgy a jó, ahogy te csinálod?
Tudod, akiknél működik a munkamegosztás, ott azért működik, mert nem akarjuk kiherélni a férjünket. Hagyjuk elkövetni a gyerekkel kapcsolatban a saját hibáit, amíg nem veszélyezteti a gyereket.
Pl: az nem oké, ha szerinte nem kell bekötni a gyerekülésbe vagy ott hagyható a pelenkázón, mert "úgy se esik le". Nem.
De az, hogy hogy altatja, amíg tényleg altatja, nem pedig bevágja a kiságyba, ő meg felteszi a fülest és tévézik, az az ő dolga.
Ha nem így tettem volna: 1, sose szerzett volna magabiztosságot a gyereknevelésben, 2, nem jött volna rá a nála működő módszerekre
válasza:Nem akarlak megbántani, de ezen kár magadat rágni, a gyerek téged akar, ha apa meg máshogy akarja csinálni akkor neked hagynod kell. Vagy csináld te. Amúgy nem nagy bűn simogatva elaltatni. Nekünk is ilyen korban váltott át, és nagyon jól működik. Te is feküdj le vele, kapjon cicit és simogassad, esetleg rakj be fehérzajt, nekünk az eső nagyon bejött. Amúgy sok hosszú évig lesz ez, erősítsd meg magad.
Az éjszakai kelések meg a kaja hiány lehet. Este közvetlen cici előtt kapjon vacsorát is, napi 5x minimum kínáljátok szilárddal plusz cici.
Sok hosszú évig nem tudom hogy lesz, kevesebb mint 1,5 év múlva megyek vissza dolgozni, ami esti műszakokkal is jár majd.
Kap rendes vacsorát, nap közben is mindig kínálom. Eszik is szépen. Este max egyszer rendez amúgy nagy szopizást, a többi alkalommal inkább csak a szájába veszi es szív egyet-kettőt.
A simogatva altatással meg az a baj, hogy őrjöng közben. Alapból meg sem marad úgy, mászik el, hiába hulla fáradt és már kb a saját fejét nem bírja el, ha ébren letesszük az ágyba akkor először próbál meglépni. Aztán csapkod, forog, ordít. A fehér zaj semmilyen szinten nem hatja meg, eső, tenger, folyó, havazás, porszívó, szívhang, próbáltunk már mindent. De igazatok van, muszáj lesz ezzel az egésszel tovább próbálkozni.
Köszi még egyszer a válaszokat, a bunkókat is. Minden álláspont sokat segített. Ami biztos, hogy kevésbé kell helikopternek lennem, és jobban kell hagynom hogy az apja kibontakozhasson, még ha nehéz is hallgatni a sírást, és tudni hogy én 5 perc alatt le tudnám nyugtatni. De az kell, hogy ő is megtanulja.
válasza: válasza: válasza:A gyerekvállalás is közös döntés volt, akkor a nevelés és gondoskodás is az.
Miért ne altathatná apa is?
Miért nem pihenhet néha anya is?
Egy gyereknek nyugalomra és szeretetre van szüksége,miért baj az, hogy azt mástól is megkapja, pl apa, mama.
A traumát meg hagyjuk már. És ahol van még 2,3 nagytesó akik a baba altatás idejében még pörögnek, attol traumát szenved?!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!