Könyörgök árulja el már valaki, hogy a francba lehet egy 1 és egy 2és fél éves gyereket elaltatni egyszerre???

Nálunk közös szobájuk van, így igyekszem mindig egyszerre altatni (vagy apa igyekszik). Nálunk nincs ebből túlpörgés, mert ezt szokták meg, mindig így csináljuk. Lefekszünk együtt a nagy ágyába, mert azon férünk el mindannyian. Egyik gyerek az egyik oldalon, másik a másikon. A pici megkapja a tápszerét, a nagy a "nyunyóját". Már fürdéd előtt kiválasztjuk a könyvet és a mesét is, hogy ezen se legyen felpörgés később. Meseolvasás. A kicsit abszolút hidegenhagyja, bevágja a tápszerét, hozzámbújik és alszik. A nagynak van hogy két mese is kell, mire elkezd nagyokat pislogni. Ha elaludt ő is, akkor jön a fekete leves, mert valahogy ki kell kecmeregnem közülük és a kicsit betenni a kiságyába. Szerintem egy nindzsa megirigyelhetné a mozdulataimat... enyhén szánalmasnak érzem magam ilyenkor. :D

Persze nem mindennap ilyen idilli. Én pl. szoktam az alvásidőt fél órákat tologatni előre-hátra attól függően, hogy látom mennyire fáradtak. Egyszerűen látom rajtuk, hogy most hiába mennénk el aludni, hiába erőltetném, másfél órás szeánsz lenne belőle, az idegeim ki lennének és vége. Inkább várunk egy picit, nem ragaszkodom görcsösen egy időponthoz. Ez sokat segít. A másik, hogyha pörögnek mellettem, akkor én is elszoktam mondani, hogy kimegyek és nincs mese, ha nem hagyják abba. Volt hogy kijöttem megnyugtatni az idegszálaimat és bizony volt, hogy arcon is pörögtek még vagy 10 percig, utána szóltak, hogy mesét akarnak. Akkor megbeszéltük, hogy csak ha tudnak nyugodtan egyhelyben feküdni. Persze ez inkább a nagynak szól, mert a kicsi még nem annyira érti.

Nem könnyű, de cipelgetné őket a bánat és a külön altatás is időveszteség részemről. Nehéz volt összehangolni, de mondjuk 80%-ban tök jól működik.

Nalunk 2 babaobol volt az agy 2 szelen, a 2,5 evest mar nem kellett altatni, o szepen befekudt a helyere, a kicsi 12 honapos a mellkasomon aludt el, aztan betettem a sajat kis babaoblebe :)

3-4 evesen kulon szobat kaptak egyutt, utana 1-2 evvel sajat szobaba koltoztek, ki-ki a magaeba. Nalunk nem volt gond, amivel sokan riogatnak itt, hogy majd nem akar kulon menni. Dehogynem! Teljesen odavoltak, amikor sajat szobat kaptak ovis korukban :)

24-es vagyok.

Le lehet pontozni, bár nem értem, én csak leírtam,hogy nekünk mi vált be.

Zárójelben megjegyzem,hogy kisebb korukban sosem volt gond,ha alvás közben el kellett indulni valahová,sokszor fel sem keltek míg a kiságyból a kocsiba tettem őket,vagy kocsiból át a babakocsiban. Azzal se ha bárhol ért az alvasidő. Délután maguktól aludtak el egy idő után. Bár korán leszoktak a délutáni alvasról. Ma pedig az legkisebb 5eves este odajön és azt mondja: anya elemegyek lefeküdni (20:30korul). Ilyenkor mindig megkerdem fekudjek-e mellé a szőnyegre fogjam-e a kezét. Van amikor kéri van amikor nem. Amit fontosnak tartok az az,hogy egész kicsi koruk óta ha elfekelet és szóltak, vagy nyugtalanul aludtak azonnal mentünk, így megszokták,hogy nem kell félni,egyből megyünk. Most minden este van meseolvasás. Általában egy és ha kérik melléjük fekszünk arra a pár percre míg elalszanak.Nekunk ez vált be.