Miert sir a babam ha leteszem aludni?

#8 a #10-es vagyok.

Még annyi, hogy nem szokásom kifigurázni másokat, nem izgat ha valaki nem használ kendőt, nem az én dolgom.

Már az én gyerekem is halánték és orrnyereg simogatással alszik el.

Az nem tetszik, hogy kategorikusan kijelented hogy hozzászokik a hordozáshoz, ami nem igaz! Nem lehet eleinte semmihez hozzászoktatni. Később igen, de az első 3 hónap egy sírós babával egy rémálom tud lenni, és ha a hordozás segít, mi jogon bizonytalanítod el a másikat, és javaslod, hogy hagyf egy kicsit sírni?

Jogos, másik pontszám.

De a többit tartom. Egy 2 hetes babánál nem feltétlen jön be az arca cirógatása. Ha nem jön be semmi, csak ha testközelben van, és te azt javaslod, hogy ne hordozzon akkor mi az egyetlen opció ami marad? Ha bőg az ágyban, az anyuka meg sík ideg a sírástól, mert... nehogy hozzászokjon? Vagy ringassa egész nap, hogy ne sírjon, de jajj nehogy kendőbe tegye?

Neked egyáltalán kifejezetten sírós babád volt? Mert nagyon könnyű osztogatni a tanácsot egy normál babával, aki nem igényli a testkontaktust.

Az én fiam torka szakadtából üvöltött ha ébren volt 3 hónapig, csak akkor volt csend amikor a kendőbe került. Ha a te tanácsodra hallgatnék, akkor végigüvöltötte volna a 3 hónapot az elején, ergo a te tanácsod a sírni hagyás lett volna, én meg szerinten felkötöttem volna magam.

Rengeteg babás ismerösöm van, 70%-nem hordozott és tökre jól elvagyunk egymás mellett, nem tudom miért kell ebből is elvi kérdést csinálni. Csak ne mondj olyanokat, hogy hozzászokik. Nem szokik. 2 hetes, azt se tudja mi van vele.

Köszönjük Emese. Szuperanya megkereste mi a babájának a baja, miért sír. Elárulom, van hogy a babának a közelség kell az a baja. Örülök, hogy a te gyerekeidnek nem hiányzott a közelséged, másé meg emiatt sír, tehát ha a probléma gyökerét keresnéd azoknál a babáknál akkor rosszul járnál, mivel elutasítod a hordozást mint olyat.

Azzal meg ne vergődj, hogy két gyereked van, a cigánylánynak a faluban meg 7, mégse jelenti, hogy gyerekszakértő, nem?

Ismétlek valamit, mert szelektálva olvasol.

Később hozzá lehet szoktatni dolgokhoz a babát, de az első 3 hónapban nem.

Érti?

Te nem csupán szelektálva nem, de értően sem olvasol. Hol írtam megint, hogy nem kellett a közelségem? Ennyiből honnan tudod, hogy a Kérdezőé miért sír?

A legfontosabb az első 3 hónap. Nem egy egyszerű lényről, hanem egy személyről van szó, az meg eléggé baj, hogy játékbabának tekinted és nem gyereket gondozol, hanem "babázol".

Azt sem írtam, hogy elutasítom a hordozást, de hiába szövegértés 0. Azt írtam, hogy van más megoldás mindenre, az meg nem az hogy magamra kötöm és jó napot, teszem a dolgom. Tudod, nem csak "szerencse" kérdése milyen a babád. Persze könnyű ezzel dobálózni, mint belátni, hogy lehet hogy valamit rosszul csináltam. Tudod a mai divatos kötődés erről szól, hogy kielégítem a baba igényeit, ha nem cseszed el az elején, akkor lesz egy boldog, kiegyensúlyozott babád, aki nem sír naphosszat azért mert anyuci nem jön rá mi baja van. Gyertek pontozzatok le szuperanyuk.

Üdv, Emese

Nálunk az első gyereket le lehetett rakni. Elaludt szopi közben, megvártam a "tankönyv szerinti" 20 percet, amíg mély alvási fázisba kerül, utána ugyanabban a pózban - vagyis hasra, különben kelt a Moro-reflex miatt- átemeltem. 3 hósan már átaludta az éjszakát.

A második viszont mindig ébredt, hiába csináltam ugyanígy és voltam olyan óvatos, mint egy targonca :) max. 15 perc múlva kelt, és ráadásul rögtön teli torokból üvöltött. Olyan 3 hónap után köztünk kötött ki, addigra a derekam is tropa volt és feladtam az elveim. Magamra kötni gerincsérvvel nem volt jó ötlet, de azt is kipróbáltuk. Pólyát, hálózsákot is próbáltam, nem viselte el. Párszor sírni is hagytam, és az ágyában is altattam simogatva lefelé a szemét (ezt anyós mutatta), vagy rázni a fenekét, berakni babakocsis... stb. de csak ordított közben. És még nagyon sok módszert, mert mindenki jobban tudta nálam... én meg hiába próbáltam, tiszta kudarc volt, pedig becsszó szerettem volna kényelmesen és többet aludni. Persze jött hogy hideg van, melege van, párásítsak, legyen csönd, ne legyen csönd, csak szomjas, de nem éhes, mozgásfejlődik, szeparációsan szorong, meg végső hibáztatásként, hogy csak érzi rajtam, hogy feszült vagyok. Később pedig, hogy már ne szoptassam, na mikor abbahagytuk másfél év körül, még két évig kelt. És a bölcsiben sem aludt.

Ha csak az első gyerekem van, tuti azt mondanám, a módszeren múlik, de nem, a gyereken. Később, oviban kiderült, hogy túlhallása van, lehet, az okozta. De ő egyébként is nagyon érzékeny, bújós típus, míg a szuper alvó, nyugis nagytesója meg mindig inkább elküldött (rám is szólt) vagy morcosan elvonult később kisgyerekként, ha aludni akart.