Együtt vagy külön alvás? Szeretném, ha minél többen leírnátok a véleményeteket a dologról

Szerintem nem lehet egységes állást foglalni. Egyrészt itt vannak az új kutatások, amik szerint csökkenti a sids kockázatát, ha a gyerek hallja a szülők legzeset. Másrészt ott van az is, hogy együtt aludni is lehet többféleképpen. Egy agyban vagy babaobolben. En az egy agyban alvást veszélyesnek tartom.

És akkor ezentúl ott vannak olyan tényezők, hogy a szülők/baba milyen típusúak. Mi az elmúlt 9 hónapban aludtunk együtt és külön is a baba és az en igényeimnek megfelelően. Egy ideje gyakran ébred, azóta együtt. De 5 hónapos koráig ataludta az ejjelt akkor külön szobában volt.

Lehet elveket felállítani de az élet eldönti, kinek mi valik be.

Csatlakozom másokhoz, igényekhez kell belőni.

Nekünk a külön alvás a kényelmes, remélem kitartanak végig a nyugodt éjszakák.

Én is azt mondom, hogy figyeld az igényét meg a saját igényeiteket és majd alakul ahogy alakul. Senki véleményével ne foglalkozz, a lényeg hogy nektek beválik-e.

Én külön alvás mellett döntöttem. Koraszülött lett a fiam, így eleve nem is mertem légzésfigyelő nélkül létezni sem. Az első időszakban nagyon sokat sírt, nagyon hasfájós volt de nem érdekelt hányszor kellett kelni hozzá, mindig a kiságyba került vissza, vagy aludt a mellkasomon. Sosem hittem, hogy ilyen mértékű fáradtság létezik de kitartottam. Aztán jött egy könnyebb időszak mikor lényegében egy egy apró ébredéstől eltekintve aludt egész éjjel. Kb 3-4 hónaposan már nem kért éjjel enni és ha ébredt is akkor kb 2 percembe került megnyugtatni. Nagyon jó időszak volt. utána ahogy sorra jöttek a fogak, meg a nagy mozgások, rémálom lett az összes éjszakánk.. nem tudom hányszor kellett kelni hozzá, de még mindig kitartottam. Aztan 8 hónapos volt, mikor mindezt tetézte egy nagyon erős szeparációs szorongás.. na ez volt az a pont amikor már nem bírtam tovább, ugyanis egy órát altattam 5 perc alvasért és kezdhettem elölről. Annyira őrzött engem, annyira szorongott ha nem a közelemben volt hogy üvöltve ácsorgott a kiságyban. Ment is a kukába az elképzelésem a külön alvásról. Eddig bírtam cérnával, olyan kimerült voltam hogy kb semmi türelmem nem volt szegény gyerekhez. Na és akkor közénk került. Az első pillanattól aludt egész éjjel. Ha rátört az anyahiány, akkor csak odabújt vagy rám tette a kezét, vagy én rá és már aludtunk is tovább. El nem tudom mondani hogy mennyit javult az életminőségünk.

Egészen biztos vagyok benne, hogy nehéz lesz majd erről leszoktatni. Nem kétlem, hogy nagy harc lesz. Csak nem mindegy, hogy egy már érveket értő, beszélő gyerekkel teszem meg vagy egy babával akinek szimplán ösztönös igénye ez. Mi végülis szeretünk vele aludni, minden hátrányával együtt is, mert persze van neki..

Ha lenne második gyerek (nem lesz), akkor is ismét a külön alvással próbálkoznék elsőre, de ha ő is hasonló személyiség lenne akkor biztos nem szenvedtetném magunkat ennyi ideig.

De olyat is ismerek ahol az anya igénye lett volna az együttalvás, viszont a baba nem kért ebből. Nem tudott a szülők mellett nyugodtan aludni, így külön szobába került és vígan átaludta az éjszakát.

Minden megoldás mellett lehet felsorakoztatni érveket és ellenérveket, de felesleges. Fussatok neki úgy, ahogy ti szeretnétek és ha beválik akkor szuper, ha nem, akkor pedig alkalmazkodtok.

Egyutt. Annyira jo. Most lesz 11 honapos, ejszaka ha kicsit tavolabb felszek tole az agyba, mindig keres a kis kezecskeivel.🥺

0%-ra leszek lepontozva, de az en velemenyem, hogyha a baba valaszthatna, biztos az anyukajaval akarna aludni. A szulok szerintem kenyelmi szempontbol teszik kulon agyba, neadjisten kulon szobaba a kisbabat.

Nyilvan egy agyba a babaval kevesebb helyed van, nem tudsz ugy forgolodni, sietsz mindig vissza a konyhabol stb, de nincs az a penz, hogy egyelore egyedul aludjon. Dehogy!

Látom a sok együtt alvás párti lepontozott mindenkit aki nem úgy gondolja mint ők

🥴

Attól senki sem lesz szarabb anyuka, hogy nem alszik egy ágyban a gyerekèvel. Erről ennyit.