Megpróbáljam a gyerekszobába tenni?

11 de làttam mivel anno én is egy szobában voltam kB fél évig az öcsémmel.

Én is keltem minden síràsra. Szerinted ez oké?

"Nem lehet beszoktatni az ágyba3( 4 hónapos...ne. 4 éves) meg ölbeszoktatni, meg cicire szoktatni meg az összes többi marhaság, amit itt gyk-n olvasol."

Ne haragudj, de ha ez így lenne, akkor nem lennének 3 éves gyerekek, akik hisztériás rohamot kapnak, és tépik le a pólót az anyjukról, ha az a játszótér közepén éppen nem hajlandó nekik azonnal cicit adni, meg nem lennének gyerekek, akik üvöltenek, amint kettő percig nem kézben vannak, meg olyanok sem, akiket 9-10 kilósan is még ringatni kell kézben, mert máshogy nem alszanak el, meg még sorolhatnám. De igen, hozzá tudnak szokni bármihez, elég könnyen. És minél kisebb korában szoktatod hozzá ahhoz, amihez te szeretnéd, annál könnyebb lesz, mert az lesz neki a természetes! Később már nehezebb.

A kérdésre válaszolva, hasonló helyzet volt nálunk is, mi átalakítottuk a hálószobánkat 2. gyerekszobává, és a nappaliban alszunk a férjemmel, olyan kanapét vettünk, amit ki lehet nyitni kétszemélyes ággyá.

Szándékosan nem akartam a 10-es kommentre reagálni, úgyse győzzük meg egymást, és nem témája a kérdésnek, de ez a mondat: "Sajnálom azokat a nőket meg gyerekeket, akiktől ennyit is megtagadnak és megy az alvástréning meg időre szoptatás meg cumiztatás meg sírni hagyás." totálisan felb.sz. Típusos a szektás "kötődő neveléses" komment (a nevelési elvvel semmi bajom, csak a szektásodással), amelyik azt feltételezi, hogy ha nincs minden nyekkre csöcs dugva a gyerek szájába, nincs becipelve a közös ágyba és nincs a s.ggemben állandóan, akkor minden bizonnyal kéjes vigyorral nézem, ahogy a gyerek tombol éhezve és magányosan.

Kikérem magamnak (is). Nem, b.szki, nagyon nem tagadok meg semmit, ugyanúgy eldobtam a gyerekmentes életemből mindent a gyerekek miatt, és alájuk rendelek mindent IS, DE ez egy percig nem jelenti azt, hogy nem viszek rendszert az életünkbe. Soha egy percet nem tudtam hallgatni a gyereksírást, mert nekem is ugyanolyan hívószó, mint bárki másnak. De ettől még igenis a gyereket a saját ágyába szoktattam. Volt-e szar éjszakám? Hogyne, főleg az elején több éjszakát töltöttem a kanapén vagy a kiságy mellett térdelve-duruzsolva, utána egyre kevesebbet, és nem volt sírni hagyás soha. Igény szerint volt etetve? Igen, az elején abszolút a tej miatt, aztán húztam az időt etetések között, mert a pl. a lányom 10-20mL-eket nassolt háromnegyedóránként, éjszaka pedig üvöltött fejhangon a hasfájástól. Kielégítem minden igényét, de közben mindent megteszek, hogy hosszabb távon nehezen elhagyható szokásokat ne alakítsunk ki.

Azt én bármikor elismerem, hogy egy pár hetes, esetleg hónapos gyereket nem lehet elkényeztetni tudatosan, de hogy szülő-gyerek közös rossz szokásokat ki lehet alakítani az biztos. Borzasztó könnyű azt az ablakidőszakot elvéteni. És igaza van 14-esnek, lehet hogy neked 15-ös sikerült ezt problémamentesen megoldani, de megfelelő tematikájú facebook csoportokban, de akár itt is igencsak megy a tanácskozás rendszeresen, hogy lehet a háromévest pajszerral lefejteni a csöcsről vagy éppen kiebrudalni a hitvesi ágyból. Persze ez nem az én problémám, nem is érdekel. De el ne mondjuk már, hogy az a szemét meg önző, aki ebbe nem akar feltétlenül belemászni.

Kérdező: 11-es kommentedre csak csatlakozni tudok 12-hez. Nekünk is közös szobánk volt, és bár a gyerekkoromra szívesen emlékszem vissza, én már kamaszként megfogadtam, hogy annyi szoba, ahány gyerek + 1 nekünk. Nincs közös szobázás, mert lutri, hogy elvannak-e együtt, ellenben kiskamasz koruktól kezdve igényli a többségük a külön szobát.

Nem szemét meg önző vagy, csak fogalmad sincs a kiegyensúlyozott kötődő nevelésről és úgy fikázod, csak mert te a poroszos rendreszoktatásban hiszel. Tehát nem fogok veled vitatkozni, nem érted, amit írok. Előítéletesek vagytok mind az iszsz mind a kötődő nevelés kapcsán, csuklóból leszektásoztok mindenkit, és azt hiszitek az ilyen anyákról, hogy buták és a gyerek körül forog az életük. Amíg kicsi volt, nem neveltem, az igényeire válaszoltam. Nalunk most, hogy nagyobb napirend van. Mindketten dolgozunk az apjával, elég komoly, felelősségteljes munkát végzünk. 1 éves kora óta bölcsis. A bölcsibe ( Waldorf) is napirend van. Ezt csak ti hiszitek, hogy a kötődő nevelésben mindent lehet. Tanult nő vagyok, nem szektás. És bocs, de az, hogy egy szobában aludtam a 40 percenként felsíró csecsemőmmel mindenkinek jó volt. Apját se ébresztettük így fel, bár jól kicsinálhattunk volna, aztán majd a műtőben megöli az embereket.

Mindennek eljön a maga ideje. Egy pár hónapos gyereket az éretlen idegrendszere miatt nincs mire hozzászoktatni. Ez a minden nyikkra mellre teszed is nagy kreténség. Ha pisis volt a pelenkája vagy görcsölt a hasa, nem tettem mellre. Bár amíg tanultam a gyereket, addig igen, sokszor került mellre. De ha értelmes vagy, tudod ezek számat csökkenteni, mert egy 6 hónapost már másként is meg tudsz vigasztalni, egy 3 hetest nehezen..De ha beteg volt, akkor 35x is kérhetett cicit és kapott. ( ez lenne a kötődő nevelés lényege és nem az, amit te gondolsz) persze tudom, cumit nyomni a szájába nem bűn, de cicit igen. Érdekes én láttam már homokozás közben cumizó gyereket, viszont játszás közben szopót sosem. Enyém se kap cumit, mégse lóg a cicimen, tudja mikor lehet azt kérni és játék közben eszébe sem jut.

De jön még kutyára a kamion, lehet majd olyan időszak,hogy átmegy a 9 évesed a hitvesi ágyba minden éjjel és majd foghatod a fejed, hogy miért nem alszik egyedül a tökéletesen nevelt kis csemetéd...

A másik, nincs a segg*dben állandóan.. Képzeld az enyém se, mivel mint említettem bölcsis és van, hogy az éjszakát se itthon töltöm. Ez megint olyan, hogyha nem sírva üvöltős csecsemőd volt, akit nem lehetett letenni, fogalmad sincs. Először én is hallgattam a te fajtádra ( anyám is ilyen), és nem akartam ölbe szoktatni.. na laktál volna itt akkor, amikor kékülésig üvöltötte magát.. közben megfőzve meg kimosva persze nem volt, na innen jött a hordozás. Full csendben volt a kendőben. Így mindenki boldog volt.

Egy szó, mint 100: csecsemődet igenis szolgáld ki és ne neveld, mert rohadtul nem tudod sokszor éppen mi a baja, egy biztos, nem idegesíteni akar. Ahogy érik az idegrendszere, jöhet a rendszer és a szabályok. Így lesz egy biztonságosan kötődő egészséges gyereked. De olvass nyugodtan a fejlődésről pszichológiai témájú könyveket.

Részemről befejezem a vitát, mert már a kommented felénél szalmabábokat gyártottál, utána meg egy kis tekintély alapú érvelést is bevetettél. Nem minősítettem a kötődő nevelést önmagát, mert bizonyára sokaknak egy tökéletesen járható út, és megtalálják az egyensúlyt meg a békét benne. A baj a szektásként mélyen hívő, mindenkit minősítő rajongóival van, akik szerint az egyetlen egy út, minden más pedig a pokol legmélyebb bugyra és gyerekkínzás.

A pszichológiára meg nehogy elkezdjünk hivatkozni, mert puhatudomány és minden attól függ, hogy te melyik iskola lelkes hívője vagy...

Kedves #17-es, ha elolvasod még egyszer, amit írtam, akkor látni fogod, hogy én sem pici, újszülött, pár hetes gyerekeket hoztam fel példának (#14 vagyok).

A #15-ös válaszolónak pedig minden szavával egyetértek. Két gyerekem van, mindegyiket az első perctől külön ágyban és szobában altattam. A mi hálónkban nem fért volna el a kiságy, arról meg hallani sem akartam, hogy köztünk aludjanak. Én nem fogok egész éjszaka amiatt virrasztani, hogy azt lesem, hogy a 2 méteres 120 kilós férjem mikor fekszik rá véletlenül a 4-5-6 kilós babára.

Ettől még ugyanúgy ki voltak elégítve a szükségleteik, ugyanúgy ugrottam ha megnyikkantak, soha a büdös életben nem voltak sírni hagyva, és "poroszos rendreszoktatás" sem volt. Ez az, amit a hozzád hasonlók valamiért képtelenek felfogni, hogy (a #15-ös szavaival élve) az, hogy igyekszünk hosszabb távon nehezen elhagyható szokásokat nem kialakítani, még rohadtul nem egyenlő azzal, hogy spártai körülmények között van nevelve a gyerek. De egy szó mint száz, csinálja ezt mindenki úgy, ahogy neki, nekik jó.