Paleo-imádók; hasonló tapasztalat? Bárki; kíváncsiak vagytok egy sikertörténetre buzdításképpen?

Kedves Mindenki! :)

Szeretném elmesélni nektek egy érdekes tapasztalatomat.

18 éves lány vagyok, 2 hónapja paleolit módon táplálkozom. Az elején eléggé szkeptikusan álltam hozzá, mint sokan mások is, hiszen mi az, hogy semmi tejtermék; mi az, hogy semmi gabonaféle?

Sohasem voltam túlsúlyos, a magam 170 centiméteréhez olyan 60 kiló körül voltam mindig. Azonban januárban óriási lelki trauma ért, amelynek következtében evésbe menekültem. Mély depressziós kényszerevő lettem, falási rohamokkal. Szerencsére időben felismertem a problémát - a harmadik zabálási alkalom után nagyon kétségbe estem, nem akartam egy dekát sem hízni -, és egyből buzgón sportolni kezdtem. Először a 90 napos diétát próbáltam, hát mit mondjak, hülyeség volt. Barátnőm ajánlására a Béres Alexandra-féle Súlykontroll Programot tartottam, ám néha-néha rám jött ez a "kifalom a hűtőt félóra", ami után óriási bűntudat, magam leértékelése következett. Úgy-ahogy, általában elégedetlenül és kívánósan, rendszeres sporttal tartottam a súlyomat, nem hagytam hízni magamat.

Közben telt az idő, a lelki sebeim is gyógyultak.

Májusban a húgom bejelentette, hogy kipróbálja a paleolit étrendet. Rajta is, mint ahogyan rajtam, körülbelül 5-6 kiló felesleg lehetett, formába akarta hozni magát a nyárra (említettem, hogy 170 centiméterhez voltam mindig is 60 kiló körül, tudtam, hogy kb. 55 kilósan nézek ki úgy, ahogyan szeretnék). Gondoltam, egye fene, kipróbálom, maximum ha nem válik be - azt hittem, képtelen vagyok lemondani a tejtermékekről, péksütiről, müzliről, a reggeli cappuccinómról -, akkor folytatom a Súlykontrollt, nagyon szigorúan, falásrohamoknál a húgommal közös célunkra támaszkodva.

A sport mindig is az életem része volt, nem kellet külön izmokat "fejlesztenem", csak foglalkozni velük, ezért nem részletezem annyira a sportot.

Május 15-én kezdtük el, az első két nap nehéz volt, főleg azért is, mert nem néztünk még alaposan utána a recepteknek, így a köreteinket általában nyers zöldségek képezték. Egyre profibbak lettünk; a különféle egészséges zöldséges köretek, levesek, hal és csirkemell, rák, a zsírégetést gyorsító összetevőket tartalmazó - mák - isteni, életmentő paleo süti teljesen jóllakattak minket. Meglepett és elégedett voltam és olyan energikus, hogy a kávéról - és az olykori energiaitalról pedig főleg - is letettem.

És itt jön a lényeg:

Két hét után azonban a fejembe vettem, hogy nekem CSOKI KELL. Nem voltam sem éhes, sem kívánós, egyszerűen idegesített és zavart, hogy több mint két hete nem éreztem a csoki ízét, hiányzott. Vettem is egy 50%-os kávés Tibit, amiről régóta híres voltam, mindenki tudta, hogy az a kedvencem (volt, hogy egyedül egyszerre betoltam egy táblát, még a zabálós korszakomban). Már az első falatnál természetellenesen édesnek tűnt, nem nyújtotta a megszokott élményt. Két sort bírtam megenni, émelyegtem tőle, a gyomrom háborgott, a pulzusom megemelkedett. Kidobtam és nagyon kétségbeestem, rosszul éreztem magamat, nagyon kívánni kezdtem valami "paleo ízű" dolgot (a különböző maglisztekere, kókuszlisztre gondolok), hogy elvegye a számból az édes ízt és úgy éreztem, valaminek fel kéne szívnia a csokit a gyomromból, valaminek be kéne lepnie. Sajnos nem volt máksüti.

Kimentem a konyhába és nekikezdtem egy kakaós-kókuszlisztes, az édességvágyam miatt nyírfacukros sütit készíteni. Meggydarabokkal dúsítottam. Egyetlenegyet sütöttem, egymagában állt a sütőben. Mellé meggyturmixot készítettem édesítés nélkül, kókusztejjel. Minél inkább orvosolni akartam az édességvágyamat, meg akartam lepni magamat egy isteni uzsonnával, szép edénybe és pohárba tettem a desszertet, leültem és elkezdtem szépen lassan megenni. Isteni volt, pontosan azokra az ízekre vágytam.

Rágás közben egy teljes paleo-fan született. :)

Édességvágyam attól kezdve nem a bolti finomságokra irányult, teljes mértékben megújultam. Mára már többször készítek paleo-sütit, ha úgy érzem, időnként a gyümölcsturmixoktól sem ijedek meg tízóraira, reggelire. Egyáltalán nem kívánok mesterséges dolgokat.

Sikerélményem után úgy éreztem, végre megtaláltam "Az Életmódot", ami nekem való. Most már nagyobb lelkesedéssel foglalkoztam a sporttal, elkezdtem alakot formálni, erősíteni.

Miután lement az 5 kilóm - igen, végre 54-55 kiló vagyok! :) -, nem figyeltem már az adagokra egyáltalán (azelőtt is jóllaktam mindig, de most már nem agyalok a mennyiségen), egyszerűen eszem, de csak egészséges dolgokat, mindenféle koncentráció nélkül. Teljesen beépültek a dolgok. Eltűnt a zsírfölöslegem, már látszanak az egykor zsírral eltakart izmaim a hasamon, és ez még csak a kezdet, meg állok meg az álomalakomig.

Azért csak most írom ki mindezt, holott májusban történt a pálfordulás, mert magam is kíváncsi voltam, hogy valóban megmarad-e ez az állapotom. Hát, megmaradt. :)

Teljesen elégedett vagyok, sportos, energikus és nincs hiányom semmilyen ételben, egyszerűen boldog vagyok!

Az egykori gyengéim, a tejtermékek, túrórudi, péksüti sem hiányzik, a bőröm is sokkal szebb.

Ha idáig elolvastad, remélem adott neked is egy elrugaszkodóerőt a rizsálásom. Nekem volt olyan időszak, hogy nem hittem, hogy tényleg sikerülhet elérni ezt az állapotot. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Ha szkeptikus vagy, akkor is vágj bele, meglátod. :)

Az eredeti kérdésem pedig: paleosok, ti is ezen estetek át? :) Köszönöm a válaszokat!