Adrenális kifáradás, krónikus stressz, amely akadalyozza a fogyást, hallottatok róla?

Hallottam róla, de még senkit nem láttam, aki csupán a kortizol miatt hízott volna 1-2kg-nál többet.

Olyan van, hogy valaki stresszes, emiatt rosszul alszik, nem tud olyan hatékonyan edzeni, és többet eszik, nassol, mert fáradtnak érzi magát. Ez tipikus.

Vannak olyanok, akik stresszes állapotban, kalóriadeficit nélkül is fogynak.

Aztán vagyok én, aki nagyon stresszes időszakban is ugyan úgy eszik, sportol mint általában, és a súlyom nem változik. Ha mégis híznék/fogynék, az csak a kalóriatöbblet/deficit miatt van, attól függ, hogy épp tömegelek, vagy szálkásítok.

Előfordulhat, de személy szerint csak "platót" (azaz sehova nem mozdul) és nem hízást tapasztaltam hasonló esetben, illetve olvasni is ilyen esetekről olvastam.

Általában működik egy rövid szünet. (Az edzés nélkül is fenntartott Fehérjedús táplálkozás 1-2 hétig edzés nélkül + vitaminok + magnézium).

Szerintem, ha a stressz az alvás rovására is megy és/vagy túledzettségi tüneteket is produkál akkor jobb egy "kis korai" mint egy jóval nagyobb későbbi szünet.

Nincs az a kortizol, ami a semmiből energiát csinál, szóval a hízást nehezen tudom elképzelni, a stagnálás már más. Az anyagcserébe is bekavarhat, mert miért ne, ha nem kavarnának bele dolgok, akkor nem tűnne úgy, hogy deficit nélkül is lehet fogyni s többlet nélkül hízni, pedig ez lehetetlen...

Extrém esetként persze létezhet, hogy a zsír és az izom nem egyazon irányba változik, még ha szokatlan is. De hogy energiatöbblet nélkül, a semmiből felbukkanjon háj, olyan azért nincs.

#4

A kérdésed nem erre vonatkozott, hanem az "életvitel eredetű" hormonális gondokra.

A kettő más, a Cushing egy hormontermelési betegség, lényegében épp azért gond, mert a hormontermelés nem az életviteltől függ, hanem "hiba" miatt túltermelődik. Az ilyen betegségek szélsőségek elérésére is képesek.

Ráadásul még ez a betegség sem "teremt" kalóriát, csak "szétveri" a felhasználókat, illetve "újrarendezi" a zsír eloszlását.

#6

A Kortizol az emelkedhet stressz miatt, és ingadozik is attól függően, de a Cushing egy olyan betegség, amikor NEM amiatt, hanem vagy az agyalapi mirigy, vagy a mellékvese kéreg daganatos betegsége miatt emelkedik meg a kortizol szintje.

NE keverd a kettőt.

én is olvastam róla. tapasztaltam azt is, hogy a stressz nem segíti a fogyást. mégsem kötném össze a kettőt ilyen tudományosan.

egyszerűen mikor stresszelsz (és nem keverném össze azt a lelkiállapotot, mikor megrázkódtatás ér - pl. válás, munkahely elvesztése, gyász, tragédia, szakítás, stb. mert az nem az a stressz ami a hétköznapi patthelyzet, nyomás, fokozott terhelés, a kikapcsolódás, vagy éppen a természetes igények kielégítését akadályozza...)

sajnos én is tapasztaltam. volt egy kényelmes élethelyzetem, jó munkahely, stabil anyagi háttér, kiegyensúlyozott családi, érzelmi élet. és akkor jött egy családon belüli betegség és egy kis munkahelyi változás - átkerültem egy stresszesebb, barátságtalanabb munkakörbe, társaságba - és a hónapok óta gyönyörűen működő folyamat - fogyás és formálódás mind odalett... heti kétszer el tudtam menni edzeni és okosan tudtam enni, még a sok teendő és kevés szabadidő mellett is.

és akkor jött a STRESSZ... amivel magam meg tudok bírkózni, de valahogy síkítva utasítottam el az edzést (amit előtte annyira szerettem és vágytam) mert úgy éreztem, aludni, feküdni, pihenni szeretnék - amiből semmi nem volt elég... és a diéta sem mozgatta lefelé a dekákat, de az állandó fáradtság meghozta a kívánósságot, najó, a borzalmas napnak elejét veszem egy jó kis túróstáskával, jó kis szaftos pörkölt ebédre, nokedlivel... estére hazaértem és jókat ettem, hogy legyen valami szép a napomban. holott én imádom a diétás kajákat (csirke, hal és a sok sok saláta, tojás, gabonák, gyümölcsök, imádom a tiszta ételeket, szinte frissitő zuhanyként hatnak a testemre)

nem, a stressz nem segít. de hogy ez a kortizol-e... hát nem tudom. egyszerűen a lelki nyomor és ennek a kompenzálása, na az már inkább.

nincs olyan, hogy egy helyzet ne változzon. a gyász idővel enyhül, a bánat idővel elmúlik, a szakításon túl van az ember. ha rossz a munkahely, lehet találni (mostanság főleg) másikat. anyagilag mindig van valahogy. ha rossz a kapcsolat - változtatni kell rajta, ha nem megy, ki kell belőle kerülni, már az a gondolat, hogy változtat az ember - az is múlasztja a frusztrációt...

szóval nem lehet a stresszre mindent ráfogni!

most újra kezdtem, új munkahely, és a hozzátartozóm egészségügyi problémájával is kezdek kibékülni, bár még fogok valószínű szomorkodni, meg aggódni, de amíg van egy kis lélegzetnyi szünet, és elmúlik a stessz, neki vágok az új kezdésnek!

te is ebben higgy, ne a mindenféle tudományosságnak...

sokszor az a helyzet - "azért széles a folyó, mert hosszú nagyon a híd" és a stresszt enyhíti a csodálatos motiváció az egészséges élet, az elszántság, a sikerélmény!