Őszintén, ti mire esküsztök?

Zöldségeken kívül csak tömény, zsíros ételeket eszem.

Speciel nekem jobb az 1800 kcal, de ha 1500 köré merészkedem, akkor főleg ez a fontos (még kevesebb szénhidráttal), ha pedig jóval alá kellene mennem (aminek nem lenne jó vége), akkor csak úgy élném túl ép ésszel s kegyetlen éhség nélkül, ha még nagyobb arányban zsírosodna az étrendem (ami nem jó, mert akkor már nem lenne elég fehérje s azt utálom). Ebben van is logika (a zsír tipikusan jobban laktat, mint a szénhidrát, plusz finom és nem szenvedéses fogyókúrás hangulatú, bár kinek mi az), de a fő, hogy hozzám ez passzol, máshogy nem is tudok fogyni, hacsak nem kényszerrel.

Csokivágyam nincs sok, ha elég zsírosan eszem, viszont a csoki finom, ma is ettem, miért ne? Saját csokiszósz, amúgy az édesség nálam igenis bekavar, de ha amúgy jól csinálom, akkor az 1800-ba belefér... Az időzítés is fontos lehet.

Az én módszerem egyáltalán nem szenvedős, én még az önfegyelem alkalmazását is eléggé kerülöm... Ezért kellett türelmesen megtalálnom azt a jó módszert, aminél még napi pár hibával sincs akkora baj, max. lassan fogyok, az még OK, csak élvezzem és beleférjen a lazaság, még mindig túl lázadó hedonista vagyok, évekkel az életmódváltás után is...

Nem értek egyet. Megnézheted a világot, az emberek nagyon nagy része igenis elhízik, ha rengeteget eszik. S még nem találkoztam rendes étrenddel, amin ne lehetne elhízni, ha túl nagy a kalóriabevitel.

Magam készítem az ételeimet, egykomponensű alapanyagokat veszek (zöldség, tojás, magvak), de így is könnyű túlenni magát az embernek, akár minimális szénhidráttal is. Az éhségérzet érdekes dolog.

Nem mondom, hogy a gyermekkori rossz táplálkozásnak nincs ebben szerepe, de aki nem tökéletesen étkező családba született, az is le akar fogyni, s ezen nem segít az, hogy egyesek szerint nem kell számolni, elég egy jó étrend. Rengetegen vagyunk, akiknek nagyon ügyelnie kell a mennyiségre, különben csak jól érzi magát remek étrendjén s nyilván az egészségének is jót tesz, de fogyni nem fog. (Nekem maga a számolás sem ér semmit, mivel ha éhes vagyok, eszem.)

S persze a jó étrend emberfüggő. Én pl. éhes leszek a szénhidráttól, nem is tudtam fogyni egyáltalán nagy felesleggel sem, amíg nem vittem le viszonylag alacsonyra. Utána simán (egy ideig). Pedig jó étrendem volt előtte is s nekem való.

Ezilyen. Van egy jó étrend, az egyik ember nem képes nem koplalni rajta, a másik pedig nehezen kerül deficitbe. Nagyon trükkös az éhségérzet, s tényleg van, hogy valakinek a jogos, normális éhségérzete nem múlik el hatalmas adagok nélkül. Bár volt olyan, hogy ténylegesen nem ettem sokat egy nap. Akkor a testem nem volt hajlandó működni, ami nem jó érzés (oké, biztos megszokná, hisz muszáj neki, nyilván sok hétig meglennék evés nélkül, ha kellene, mint más normális ember, de ez a tiltakozása nekem épp elég az evéshez). Nem könnyű.

S eleve mi az, hogy jó étrend s egészséges étel? Ebben nem értenek egyet az emberek. Több év kutakodás s magamon kísérletezés után saját magam számára már sejtem, mi a jó...

Az állati test, mint a mienk is, alapjáraton arra van beállítva, hogy életben maradjon s ha van felesleg, azt eltárolja rosszabb időkre. Nem egy beteg állapot a zsírtárolás, hanem teljesen természetes folyamat.

Addig nincs gond, amíg az állat nem eszik túl sokat. De ha felborul az egyensúly, hízás lesz az eredmény, a test nem dobja el az értékes tápanyagot, ha már nem tudja értelmesen felhasználni (ezalól van kivétel, én is pazarló típusú vagyok, nagyon nehezen s lassan hízom. nem is aggódom a visszahízás miatt a normális étrendemen :D de sokaknak nehezebb s nagy igyekezettel nekem is ment a hízás, csak évtizedekig tartott rengeteg s nem megfelelő evéssel. A legtöbben nagyságrendekkel könnyebben híznak).

Ami nekem (mint abszolút édes szájúnak) bevált: napi max. 100 kalória csoki. (Ez pl. 2 kocka egy táblás csokiból.) Ennyi elég "az íze miatt", és az önbizalmamnak is jót tett, hogy míg régen egy tábla csoki max. 2 nap alatt elfogyott, most már sokszor két hétig is elég:) Megtanultam beosztani, és ez rettentő jó érzés:)

A másik, amit "megengedek magamnak": vendégségben nem érdekel, mi mennyi kalória, de ha tudom, hogy megyek, akkor előtte - utána igyekszem egy kicsit kompenzálni.