Ez már testképzavar? Mit lehetne tenni ellene? Miért nem tudok úgy fogyókúrázni, mint mások?

23 éves vagyok, 163 cm és 62 kg. Voltam már 74 is, de általában olyan 70 körül mozogtam 16 éves korom óta.

Szeretnék 55 kg lenni, tudom, nem a kiló számít, de kb ennyire lőttem be hogy ezzel lennék csinos. 2018. januártól októberig fogytam 10 kilót, azóta vagyok 62 kg. Jó lassan ment, de legalább tartható volt. Viszont nem vagyok kész ugye, mert szeretnék sokkal vékonyabb lenni, kisebb ruhamérettel rendelkezni (nadrág 38, póló M vagy S most, minimum eggyel kisebbet szeretnék majd hordani).

Viszont sokszor elvész a motivációm, mert egyszerűen nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy mennyi áldozattal jár nekem az, hogy csinos legyek, míg más semmit nem tesz érte és bombanő. Az összes barátnőm (ez 4 lány) szép vékony, pedig mindig olyan ételeket esznek, amit nekem nem szabad, különben hízok, pl. csoki, chips, gyorsétel, rengeteg szénhidrát. Azt hittem, genetika, de rájöttem, hogy nem csak ennyiből áll. Ők egyszerűen csak keveset esznek és beérik ennyivel. Ebédre annyit esznek, amennyit én tízóraira, van, aki 4-kor megebédel, se előtte, se utána nem eszik semmit. Nem direkt csinálják, ennyi az igényük. Úgy érzem, bennem van a hiba, hogy én meg 5x-6x is eszek egy nap. Az az igazság, hogy ugyanakkora adagot eszek meg csirkéből és zöldségből, mint gyorsételből. Reggeli nélkül nem hagyom el a lakást, tízórait és uzsit muszáj vinnem a munkahelyemre, ebédre általában rendelek (fitness menü), vacsi se marad ki. Olyan, mintha egy ufó lennék, hogy nekem ennyit ennem kell, ha a munkahelyemen valamiért nem mehetek akkor ebéd szünetre, amikor éhes vagyok, ideges és frusztrált leszek.

Sokszor megszegem a diétát, pl. most is hozott a húsvéti nyuszi csokit. Alapból kevés csokit eszek, de most 4 napig ettem mindennap. Van, hogy semmi kedvem főzni, inkább KFC-zek egyet. Tudom, ezekről gyorsan le kéne szokni. A mozgásom a futás, pár hónapja súlyzóztam is de arra nagyon nem tudom rávenni magam, pedig az kell a formásításhoz.

Igazából az arcomon kívül nem is látok változást, 70 kilóval is ugyanolyan nagynak látom magam a tükörben, vagy ha a hasamra nézek, mint most. A ruháim nagyok, mások mondják, hogy milyen szépen lefogytam és csinos vagyok, a kilóim is változtak, mégse látom magamon. És ahelyett, hogy éheztetném magam, mint az anorexiások, én inkább többet eszek amitől nyilván még nehezebb lefogyni. Bár a jó hír, hogy október óta nem is híztam, pedig volt, hogy két hétig összevissza ettem.

Rengeteget agyalok ezen, tervezgetek, elveszi az időmet az egész, mégse látok semmi változást... Nagyon szívesen életmódot váltanék teljesen, de az se egyszerű.