Az anorexiások hogy bírják ki evés nélkül? Csak kíváncsiságból kérdezem.

Testközelből láttam egy ilyen anorexiás lányt. Annyira súlyos volt a helyzete, hogy csak zárt osztályon tudták kontrollban tartani először infúzióval, aztán hozzátáplálással. Kikerült nyílt osztályra, nem telt bele két nap, vissza kellett vinni, mert amit megevett, kihányta a vécébe. Nagyon-nagyon sovány volt. Kb. 17 éves lehetett. Már nem él.:((

Kérdező, kíváncsi voltál, leírtam. Még most is ráz a hideg, ha rágondolok, milyen kemény mentális betegség ez.

Még annyit: nem bulémiás volt, mert magam előtt látom még mindig, reggelire egy fél kockasajtot és egy negyed zsemlét evett összesen.

Így fogyókúrázzatok fiatal lányok, mert könnyen átcsaphat mentális betegségbe. Ez több, mint 10 évvel ezelőtt történt, de rémisztő volt látni a csont és bőr lányt.

Fiatal koromban evészavaros voltam, nem csontsovány, ahogy az ember elképzel egy anorexiás kislányt, de nagyon rövid idő alatt fogytam nagyon sokat, önsanyargatással. A mai napig emlékszem, hogy mekkora örömet szerzett a korgó gyomrom hangja, amikor valamicskét ettem úgy éreztem, hogy kidurranok, alig várta, hogy elmúljon az érzés és megint éhes legyek. Nekem pont az jelentett boldogságot, hogy a testem kívánta a táplálékot, de megvontam tőle. Illetve mivel alig ettem, a gyomrom annyira összeszűkült, hogy minimális kajától is jóllakott lettem - és ezt utáltam. Volt, hogy a kevés kaja után is hánytam, hogy megint üres legyen a gyomrom és beesett a hasam.

Nyilván ez csak én vagyok, nem mindenkinél így működik, nálam ez volt.

Egyszerű.

Én mindig arra gondoltam, milyen jó, hogy x óráig kibírtam evés nélkül, de ha már idáig kibírtam, kár lenne elrontani, miért ne lehetne x+1;2;3...

Ugyanígy, megy ez a kilókkal is. Le tudtam fogyni x-re, akkor le tudok fogyni x-1-re is, és így tovább.

Na meg furán hangzik, de én mindig akkor éreztem a legerősebbnek magam, amikor már gyenge voltam, szédültem az éhségtől, de még mindig nem ettem.