Miért kivánja annyira a szervezet az édes, cukros dolgokat, ha egyszer mindenhol azt hallani hogy milyen gonosz, ördögtől való dolog az?

Valószínűleg túlszaporodott a candida a szervezetben a sok cukor (és egyéb miatt). Ez egy ördögi kör. Ki kell pucolni a candidát és nem fogja kívánni a cukrot annyira. Régebben el sem tudtam képzelni, hogy egy nap nem eszek meg tábla csokit, vagy fagyit, vagy bármi más édességet. Kiderült, hogy candidás vagyok, kipucoltam és azóta szinte semmi édességet nem eszek. Egyszerűen nem kívánom.

Legutóbb a szülinapi tortából sem kértem, pedig mindenki jóízűen ette körülöttem.

"A szervezet nem pont azt szokta jelezni amire épp szüksége van?"

A szervezet elsősorban az energiabevitelre figyel, azt pedig leggyorsabban cukorból, szénhidrátból tudja megtenni.

Ez viszont nem a leghatékonyabb. Ha renben működik az emésztés, akkor más arányban hatékonyabb az enrgiafelvétel, mintha 100%-ban cukrot ennél.

Sok százezer éven át keveseket fenyegetett a túlsúly. Amelyik ősünk nem evett meg mindent, amikor volt miből és kerülte a zsíros, édes dolgokat, az a következő éhínséget jó eséllyel nem élte túl.

Így aztán mind a falánk, édesszájú ősemberek leszármazottai vagyunk. Viszont régen az átlagember nem hízott el, mert nem ehetett kedve szerint. A háziasszony őrizte a kamra kulcsát, kiadta a személyzetnek (ha volt) a napi főzéshez szükséges alapanyagokat, és azt ették meg. Senki sem járkált a kamrába, mert megkívánt egy kis ezt vagy azt. Ha egy gyereket azzal büntettek,hog nem kap vacsorát, az tényleg éhes maradt reggelig. Nem szolgálhatta ki magát a hűtőből...

A cukor drága volt, az átlagember sokáig hozzá se juthatott. A méz se volt olcsó dolog. A cukorrépából történő cukorgyártást valamikor a múlt század elején fejlesztették ki.

Magyarul, s szervezeted jelzi, hogy szüksége van rá, mert mikor ez a jelzőrendszer kialakult, képtelenség volt túl sok cukrot fogyasztani.