Egyszerűen nem tudom rávennia férjem, hogy le kéne fogynia. Mit tegyek, hogy észbe kapjon?

Nem írod,hogy mekkora súlyproblémája van...kb. mennyit kéne fogynia? Szerintem amíg ő nem akarja nem nagyon tudsz mit tenni...orvos szolt, te szóltál.

Szexmegvonás??? A legprimitívebb manipuláció, másrészt ha a férjtől megvonja a szexet akkor magától is ☺

Nem mindenki képes sovány grillezett húsokat enni, de szerintem nem is a húsokban lévő néhány gramm zsírral van a baj. A kulcs inkább a sok édesség, mindenhez kenyér, szendvicsek, esti bezabálás, kevés mozgás.

Ha nem szereti a főzelékeket, készíts neki olyan zöldségételt, amit szeret. Saláta, sima nyers zöldségek, párolt, grillezett, sajttal megszórva és megsütve... Valamit csak szeret.

De ez még csak az esti és hétvégi étkezés. Mi van a többivel? Ha ő nem akar változtatni, akkor kevés lesz az, hogy otthon jó ételeket eszik. Főleg, ha az édességekről nem akar lemondani.

Nem tudom, megéri-e ezen napi szinten veszekedni valakivel. Az ő teste, ha őt nem zavarja, nem sokat tudsz tenni, én nem rontanám el emiatt a kapcsolatunkat. Azt már tudja, hogy neked nem tetszik, hogy kövér, a többi már rajta múlik.

Jogos... ha egy kövér nőről lenne szó, és valaki azt írná, hogy adjon neki a férje ultimátumot, meg igenis fogyjon le, biztos valami baja van, akkor már mindenki a torkának ugrana...

Ettől még jogos a kérdező aggodalma is, hiszen a túlzásba vitt nassolás és egészségtelen étkezés valóban komoly betegségekhez vezethet, főleg, ha tényleg látványosan hízik is az illető.

Az, hogy a férj ennyit zabál és rá sem néz az egészséges ételre, ráadásul dührohamot kap, ha szóba kerül a súlya, az valami komoly lelki dologra utal.

Ha van rá lehetőség, mindenképpen pszichológus segítségét javasolnám.

Az, hogy valaki szeret enni és esetleg van rajta pár kiló plusz az egy dolog, de itt valami másról van szó.

Ráadásul aki valóban fáradt munka után, az megvacsorázik, lefürdik és megy aludni, eszében sincs este 11-kor még nekiállni csokoládét meg kekszet enni az ágyban.

Szerintem ne hagyd magad kérdező, ha dühös, hát te legyél még dühösebb. Mivel a férjed és együtt éltek, ezért te is ugyanúgy ráb**ol, ha neki valami baja lesz és nem tud dolgozni te meg ápolgathatod élete végéig. Arról nem is beszélve, hogy elfogadás ide vagy oda, egy 200 kilós pasit már nehéz vonzónak találni.

Ha kell, igenis ordítsd le a fejét, hogy húzzon el dilidokihoz mert nem normális, amit csinál. A csokoládékat meg a kekszeket meg szépen szedd össze a lakásból és vidd le add oda valakinek csak tüntesd el. A férjed meg csak hisztizzen. Hátha elfut a csoki után akkor legalább mozog is kicsit.

"... 4 éve ismerjük egymást, előtte normál súlyú volt. Hiába főzök egészséges ételeket,...""

Mondván egész életémben evett este is. "

Nem lehet, hogy előtte "normálisan" étkezett? :D

4 évvel ezelőtt valami történt...

Hiába nincs otthon süti és csoki, nyilván venni fog, ha azt akar enni. Alapvető, hogy ő akarjon változtatni és sokszor még így is roppant nehéz.

A pszichiáter valószínűleg jó lenne, de esélyes, hogy oda sem lesz hajlandó elmenni.

Kemény dolog, nem irigylem a kérdezőt :(

Az édesség nem feltétlenül pótlék, egy hedonistának simán lehet egyszerűen a kismilliomodik élvezet az életben, de ismerek olyat, aki képtelen összehozni a napi sok kalóriáját édesség nélkül, saját bevallása szerint s mivel elég jól ismerem, hihető is ez. Nekem pedig kényelmes és a fogyásban segít, de az speciális eset, speciális édességekkel. Az édesség maradhat (sokaknak extrém nehéz lenne szakítani vele, főleg, ha erre nincs is szükség), de a mennyiség az gond. Az akkor is az, ha a legkiválóbb ételekből eszi beteggé magát az ember.

Én nem emlékeztetném a súlyára, meg sem emliteném. Én is férjezett vagyok, 3 gyermekkel. 4 éve a férjem azt mondta egyszer rám, hogy nagyon elhiztam. Na, volt sértödés, de lassanként beláttam, hogy igaza volt. 4 év alatt többször nekilendültem a fogyókúrának, többször visszaestem, mert elég ritkán sportoltam. És az étkezésem sem volt optimális. Idövel - rengeteg hozzáolvasással - tisztában voltam a fogyás elméleti alapjaival. Na, igy már müködött a dolog. Mára egy karcsú, formás, izmos felesége van az elhizott férjnek. Holott a párom is kétszer egy héten sportolni jár. Na, de édes müzlit eszik vacsorára... Na. Én nem mondom neki, hogy el van hizva, mert ezt ö is tudja. Van egy mérlegünk, ami minden értéket kimutat, úgy hogy tudjuk mindannyian, hogy ki van elhizva a családban. De: ha a partnerünk nem akar tenni ez ellen, akkor mit tudnánk mi érte tenni? Semmit, ebbe bele kell nyugodni. Ha veszi tonnaszámra a zsemlét, és este 10-kor egész csokihegyeket és vagonszámra kekszeket, akkor ö szépen tovább fog hizni. Mert 2-szeri fociedzés alatt sem égeti el a bevitt kalóriát. És az esti édesség a cukor- és zsirtartalma (igen, kekszben is, és csokiban is van) miatt az "úszógumiba" megy, azaz 1:1 arányban zsirrá alakul. Tudom, az ez egy ördögi kör: minél több édességet eszik az ember, annál többet kiván. Ez igy van. Ha az orvos is figyelmeztette, akkor pontosan tudja, hogy mi vár rá az alagút végén. A teste az övé, ö rendelkezik vele. Sajnos az ember alig tud valamit ez ellen tenni. Mégha a férjéröl is van szó. Talán csak egyet, hogy nem veszel neki semmit semmit. Hadd legyen csak dühös. Miért kellene neked a hizókúráját támogatnod, ha nem helyesled. Ha kell neki, vegye meg maga. Menjen el a boltba, vegye le a polcról és fizesse ki. Tudja a férjed egyáltalán, mennyi pénzt adtok ki havonta a nyalánkságokra? Szerintem, megdöbbenne, ha megtudná. Én minden blokkot megörzök, hogy tudjam, hogy mire megy el a pénzünk, amiatt, hogy kiszürjem a spórolási lehetöségeket.

Egy szónak is száz a vége: a következöket ajánlom Neked:

1. Ne szólj neki a testsúlya miatt: egyetlen szót sem!

2. Ne tiltsál el neki semmit. Ilyen formában sem: "ezt nem kellene enned..."

DE:

1. Ne vásárolj be neki. (Ha mégis megteszed, ezzel támogatod, segited és azt sugallod, hogy helyes, amit csinál.)

2. Ne engedélyezd, hogy az ágyban egyen, küldd ki a konyhába! Miért kellene Neked a hitvesi ágyban morzsákra feküdnöd? ...és logikus, hogy ha teleeszi magát édességekkel, az a szexuális életekre nem jó hatással van. Nálunk még a nappaliban is tiltott (nem a szex, az étkezés), mert éppen a tévézés közben lehet önellenörzés nélküli (amig üres a csipszes zacsko) zabálásokat véghezvinni. Hidd el, senki fia nem eszik szivesen egyedül a konyhaasztalnál csipszet!)

3. Kérdezd meg gyakran, hogy miket evett napközben - ha nem otthon eszik -, de NE tegyél hozzá megjegyzést, ne értékeld ki. (Ebben az a jó, hogy ö maga még egyszer hallja és tudatosul benne, ha "sz..okat" (elnézést) evett: magyarán túl zsiros, cukros, fehérjeszegény dolgokat. Ha napközben túl keveset eszik, vagy semmit nem eszik, az sem jó.)

4. Vegyél egy jó mérleget.

Bizonyos embereknek arra van szükségük, hogy elöbb beteggé váljanak, és talán akkor elgondolkodnak azon, hogy miért is jutottak el erre a pontra. És akkor változtatnak az étkezési szokásaikon. Mert akarják. Jelenleg a férjed elvesztette az önellenörzési képességét. Elhiszem, hogy a férjed "egész életében" minden evett este is. Persze, de mit evett napközben? Hányszor sportolt? Ugyanazt a munkát végezte? Kevesebb stresszben élt? Egy sor kérdés, amire nem ismerjük a választ. De igazából nem is fontos. Csak egy dolog fontos: a testünk annyi kalóriát éget el, amennyire szüksége van. Nos, ha többet zabálunk, mint amire szüksége van, akkor megy a maradék zsirba, tehát (el)hizunk. Kövérek leszünk. Még kövérebbek leszünk. Betegek leszünk. Még betegebbek leszünk. Halálos betegek leszünk. Döntenünk kell minden szakaszban, hogy hogyan folytatódik tovább a történetünk. Az élettörténetünk. Pont. Ennyi. Ilyen egyszerü.

Sok eröt, türelmet és kitartást kivánok hozzá! Kivánom, hogy a történetetek jól végzödjön!

Megírod mennyi a magassága, súlya?

Csak kíváncsi vagyok nagyon durva e.

Amúgy én is rávettem a férjem az egészségesebb életmódra.

Mondjuk ő sosem volt nagyon elhízozz, 185 cm/93 kg volt idén év elején, de ő is rengeteg édességet kólát evett ivott naponta, és én inkább azért nem örültem neki, mert nem egészséges.

Ezerszer elmondtam neki, és sikerült megállapodnunk, hogy max napi 1 túró rudi, nem chips és társai legyen.

Meg rengeteg gyümölcsöt veszek mindig itthonra, és kirakom szépen tálcára, és már ő is sokkal jobban átszokott rá! A kólát is lecseréltem, mindig inkább főzök mézes-citromos teát, vagy veszek valami jó ásványvizet, így már ő sem igényli annyira a kólát sem, nagyon ritkán iszik.

Próbálok többnyire egészségesen főzni is, bár nem mindig van az, de néha belefér, de alapvetően főzelékeket, sovány húst, zöldséget csinálok.

És a sportra is rábeszéltem :)

Most 185 cm, 85 kg, és sokkal jobban érzi magát.

A te férjednek nincs valami amit ezzel kompenzál? munkahelyi gondok?

Szexmegvonással ne büntess, az mindennek az alja..

Ha van lehetőség menjetek el este este együtt hatalmasat sétálni, kocogni. Ha te is csinálod valószínűleg jobban lesz kedve.

"Köszönöm hogy irtatok.

Mérlegre nem hajlandó állni, 185 cm, 120 kg volt egy éve kb. Hasra, mellkasra hízik, xxl polók most lettek nagyon szűkek, azért hoztam fel ismét neki a dolgot. Lassan fokozatosan hízott meg. Napi szinten csak arra figyelmeztetettem, hogy ne egyen már annyi marhaságot. Szex megvonás nem lesz :) illetve jó a kommunikáció is köztük szeretjük egymást, nem ilyen pótlék az éves. A munka rendje szar, irodai,

éjszakázik sokat, ilyenkor felborul teljesen a napirendje"

Kérlek, olvasd el még egyszer a kommentedet. Az utolsó mondatot kétszer. Már meg is van a válasz. De hogy is volt ez korábban? Az öseinknél?

1./ Az ember az evolúció során éjszaka pihent, aludta ki magát, tehát nappal élelem után járt. (Üldözte a mammutot.)

2./ Az emberi test úgymond nem az ülö munkára van kitalálva, hanem menésre, futásra, ugrásra, kapaszkodásra (CrossFit!) és fekvésre. Bebizonyitott statisztika, hogy az ülö munka nemcsak az elhizásban játszik nagy szerepet, hanem befolyással van a testtartásra és a várható élettartamra is. Mi ülünk az irodában, az autoban, a buszon, a tv elött, a computer elött, az iphone-val a kezünkben. Többet ülünk naponta, mint amennyit fekszünk. A XX. században élünk, gyökeresen megváltoztak az életkörülményeink, már nem kell a mamutot üldözöbe vennünk, és napokig követnünk, ha éhesek vagyunk.

Nem tudom, mennyire ismered ki magadat a függöséget/szenvedélybetegségeket illetöen?

- Miért iszik valaki túl sok alkoholt ? Mert szomjas? Nem.

- Miért vásárol valaki ész nélkül és mértéktelenül naponta termékeket, dolgokat? Mert szüksége van egy 214. pár cipőre (ruhára, táskára, ékszerre, autóra, stb. pénztárcamérettöl függöen)? Nem.

- Miért eszik valaki mértéktelenül? Mert éhes? Nem.

Ezek mind függöségek/ szenvedélybetegségek, tehát kényszercselekvések. Valamit megpróbálnak ezek az emberek egyensúlyba hozni, ami bennük felborult. Az egyensúly felborulása egy stresszhelyzet a szervezetnek. Ezt a stresszt próbálja az ember legyözni, mert veszélyhelyzetet érez, és menekülni próbál elöle. Menekül, azáltal hogy iszik (alkoholt), hogy mértéktelenül vásárol, hogy mértéktelenül eszik. Kényszer alatt cselekszik. Ezért is hivják kényszerbetegségnek, függöségi betegségnek.

Az elsö óriási lépés lenne a függöségi betegségben szenvedötöl, hogy bevallja magának, és elismerje, hogy van egy problémája: hogy túl sokat eszik - a normális keretek felett. Ez minden esetben nagyon nehéz, mert szinte mindenki megpróbálja a végsökig fenntartani a látszatot, és elbagatellizálja az elfogyasztott mennyiségeket és azzal együtt magát a helyzetet is. Fél a mérlegtöl. A mérleg könyörtelen. Nem hazudik. Fél a valóságtól. Fél önmagától. Fél a kudarctól. Nem tiltani kell és nem szemrehányni. Dühös a férjed, ha felhozod a súlyát? Persze, hogy dühös. De valljuk be, Te másképp lennél ezzel? A szemrehányás és tiltás aligha hasznos ilyen helyzetben (és másban sem). De miért nem? Mert nem "épitö" jellegü.

A tanácsom, hogy beszélgessél vele az állásáról: szivesen csinálja-e, milyennek találja a munkáját minöségileg, milyenek a kollégák, a fönök? Ha összességében elégedetlen a munkájában, a munkahelyén, akkor elengedethetetlen lenne munkát változtatnia. Egy olyat, amit szeret csinálni, nem éjszaka kell dolgoznia, és nem mindig ülve, ahol rendszeresen étkezhet, stb. Vannak ilyen munkakörök/munkahelyek. Lehet, hogy egy továbbképzés/átképzés is szükséges lesz. Én a legföbb problémát abban látom, hogy fél állást változtatni és általánosságban fél a változásoktól. Ö a családFÖ, és (túl) sokat vár el magától. Ez egy harc, amit önmagával viv az ember. Még ö ebben a pillanatban nincs kész erre. De csak ö tud ezen változtatni. Te abban segithetsz neki, hogy tudatositod benne, hogy nincsen egyedül. És ti ketten egy csoportot képeztek. Nem kell neki mindent a vállára vennie. És ne tegye olyan magasra a mércét magával szemben. Vegye vissza a sebességet, a szekér akkor is haladni fog.

Szerintem, a legeslegjobb lenne az, hogy ha összeszednéd a bátorságodat és megmutatnád neki az általad kiirt kérdést, és a válaszokat. Jó a kapcsolatotok? Jó a kommunikáció? Öszinte? Akkor a kapcsolatotok ki fogja ezt birni.

(Én 32 kg-ot adtam le az utobbi években, most egy átképzést csinálok (ahol csak 10%-ban van irodai munka), 48 éves vagyok. Ha nekem sikerült, neki is fog. )