Aki siránkozik, hogy mennyire dagadt, az miért nem tesz ellene?

Hú de tudtam, hogy a kérdező lefogyott kövér ember ...sokszor azok a legelőítéletesebbek, meg a leghangosabbak, miután fogytak egy kicsit.

Mondjuk én nem siránkozom, oké nekem a csúcskövérségem 167cm /77 kiló volt, inkább azt utáltam, amikor jöttek a gyökér tippekkel, amit a kiskegyedből lestek ki, vagy amikor beszólogattak vagy az ilyen naénmegcsináltamkioszthatokmindnekit megmondóembereket, mint a kérdező.

#8: 41 éves vagyok, kissé kilátástalanul, mélyszegénységben :) Roppant élhetetlen vagyok s évtizedek óta nem tudok felkelni reggel. A halál gondolata állandó társam. Szegénységem ellenére nem tudok még lefogyni sem, nem mintha ez fontos lenne, de azért zavar, hogy még ez se jön össze, miközben rezignáltan nézem, hogy elsüllyedek a futóhomokban.

Bocs, ez nem ide tartozik, de kérdeztek :D

Persze nekem könnyű, mert van egy komoly születési hibám: optimista vagyok. De empatikus is, el tudom képzelni, milyen , ha valaki még nálam is gyengébb s még depresszióra is hajlamos. Van, hogy egyedül kvázi lehetetlen kilábalni. De akkor is törekedni kell rá s NEM rinyálni. Ez az igen határozott véleményem. Én is kizárólag magamnak köszönhetem a helyzetemet, mert ilyen béna vagyok. Annyira remek kincseket kaptam az élettől, eleve Magyarországra születtem, ami azért nem egy szegény hely, ha az egész bolygót nézzük (ahol tömegek éheznek, míg itt pazarolják az ételt), intelligenciám is van, ha nem is használom sok mindenre. Igazán nem okolhatom a körülményeimet, akkor sem, ha a személyiségemben van pár szerencsétlen vonás, amitől ilyen élhetetlen vagyok. Csak rajtam múlik, hogy éhenhalok vagy szolidan meggazdagszom a jövőben.