A barátom csak addig marad velem mig vekony vagyok?

De ez miért baj?

Nekem is figyelnem kell de nem nevezem fogyókúrának,mert eszek mindent.

Csak ahogy te is mondtad nem mindegy mikor miből mennyit.

Nekem is mindig van súlyom, ami fölé nem megyek, de ettől még megoldható, hogy lefogyjak és jó életmóddal lazán ott maradjak. Az életmód elég fontos, mert a legtöbbünk nem akármilyen étrenden tud különösebb odafigyelés nélkül súlyánál maradni... Valami alap odafigyelés pedig kell, de ez nem gond, pont az egészségünkhöz, közérzetünkhöz szorosan kapcsolódó étkezésünkre ne figyeljünk kicsit sem?

Ami a fő kérdést illeti, a többiek véleményének átlaga az egyém kb, így vakon, nem látva a régi képeidet.

Nekem sem tetszenek a kövérek, ahogy a csontsoványak sem, ez ízlés, köze nincs semmi máshoz. Őszinte is vagyok. Ezzel együtt nem mondanám azt, amit a barátod, az nekem kissé durva. De a lényegét tekintve igaz lehet, nem fogsz tetszeni neki tizenpár plusz kilóval. Én sem tetszem magamnak tizenpár plusz kilóval, sőt, néha szóvá teszem a párom plusz ötjét, ami nem áll jól neki, bár így is alapvetően csinos, kis pocakkal, ami őt még jobban zavarja. Párkapcsolatfüggő, mi fér bele, mi sért és ki mit merre hogyan ért. Mi tudjuk a másikról, hogy nem hagynánk el egymást, bár elvárjuk, hogy innentől csak fogyjunk, ha épp nem izmosodunk. Én főleg az egészséges életmódot várom el s ehhez a nem túl nagy felesleg szervesen hozzátartozik.

De megértem, hogy rosszul esett neked a fenti, bár nem igazán szabad csodálkoznod rajta. Friss kapcsolat, fontos a külső, nem minimális a felesleg... Ha azt várod, hogy azt mondja, akár kövéren is tetszel neki, nem vagy realista. S van, aki nyersen fejezi ki a véleményét. Nem mondom, hogy jó meg ideális, de nem ritka és meglepő.

Egyetlen pozitívuma, hogy őszinte volt. De más jót nem tudok róla elmondani.

Álszent sem leszek, a külső vonzalom tényleg nem elhanyagolható egy kapcsolatban. Ha mondjuk az eredetileg 60 kilós barátnőm 120 kilóra hízna, eléggé valószínűtlen, hogy ugyanolyan hévvel és vonzalommal tudnám átölelni (ide tetszőleges más cselekedet behelyettesíthető), mint eddig. Efelől szerintem nincs vita, nem sok ember van, aki azt mondja, hogy ugyanolyan eszeveszettül tetszene a barátnője, ha egy 50 kilót magára szedne.

Na de itt ha jól olvasom, 13 kilóról van szó, ami egyrészt bőven a tolerálható kategória, másrészt meg - persze, ízlések és pofonok... - szerintem Neked a 66 kiló bőven a normális kategória.

A vonzalom meg úgy működik, hogy a külső és a belső kiegészíti, szükség esetén kompenzálja egymást. Ami egyébként egy tartós kapcsolatnál elengedhetetlen, hiszen akármennyire is kiábrándító, Te sem leszel örökké ilyen fitt és szexi. Mi lesz, ha majdan szülés után nem sikerül hipp-hopp egy csapásra lefogynod? Mi lesz, ha egészségügyi okokból nem tudod folytatni a fogyókúrát, a munka mellett meg nem lesz időd edzeni, és visszahízol az amúgy abszolút nem vészes "normális" súlyodra? Vagy mondom valamit: mi lesz, ha majd megöregszel? 40 évesen otthagy egy naiv kis csitriért, három gyerekkel egyedül hagyva? Igen, persze, lehet mondani, hogy "majd összekovácsolódtok, meg majd jobban fog kötődni hozzád", de a helyzet az, hogy ez épp fordítva szokott lenni. Ameddig a "rózsaszín köd" megvan, addig tökéletesnek lát, és utána egyre inkább rájön az ember, hogy az addig tökéletesnek tartott személy mégis csak egy szimpla földi halandó. Persze, igen, az összeszokás is összetartó erő, de azon kapcsolatokban, ahol ennyire felszínes az egyik fél, ott általában az a forgatókönyv szokott bekövetkezni, hogy mihelyett változik a másik teste, a kapcsolatnak vége szakad. Láttam ilyet nem egyet, nem kettőt. És igen, ha valaki pár kiló miatt már hisztizik, meg aki kiköti, hogy csak akkor hú, de szerelmes, ha egy 2-3 kilós intervallumon belül mozogsz, az felszínes, és javarészt nem önmagadért, hanem a külsődért szeret.

De az igazán nagy probléma, hogy te ebben a kapcsolatban, akárhogy is próbálod tagadni, de nem vagy boldog. Milyen egy normális párkapcsolat? Olyan, ahol nem kell attól rettegni, hogy mikor lesz vége. Olyan, ahol a kölcsönös vonzalom, szeretet és megbecsülés megvan. Olyan, ahol egyik fél sem akarja a másikat kénye-kedve szerint formálni. Olyan, ahol nem kell betegesen rettegni egy jóízű vacsora után. Nos, ez rátok egyáltalán nem jellemző. És igen, most rettegsz, hogy mi lesz, ha vége lesz, de most őszintén: nem lenne jobb egy olyan FÉRFI, aki mellett nem kéne sanyargatnod magad, és ami a fő: aki mellett nem rettegnél a jövő miatt?