Nehezebb megállni valakinek hogy ne egyen belőle hogyha vannak a környezetében hízlaló egészségtelen élelmiszerek mintha menni kéne érte?

Igen, ez emberfüggő, persze egyazon ember is hol könnyedén megállja, hol elmegy és vesz, ha arról van szó. Ételfüggő is ez. Amit az életmódváltásommal elhagytam, azt extrém kivételesen ehetem csak (a saját választott szabályaimat jól választottam meg s tisztelem őket, semmi különösebb akaraterő nem kell hozzá, ez jön). De hogy kivételesen mégis egyem, ahhoz lennie kell, persze. Ha nincs, nem eszem semennyit.

Van, aki sütiből, jégkrémből nem is tud hagyni, ha van, mert megszokta, hogy az azonnal elfogy. Én is ilyen vagyok (az én mennyiségeimnél, amik alaposak, de azért egyszerre bemennek), de bizonyos ételeknél egyszerűen sokáig kell nagy mennyiséget itthon tartani s akkor talán megtanulom, hogy létező dolog a hagyás :) De inkább azt alkalmazom, hogy kevesebbet csinálok egyszerre, ha olyan az étel, hogy ez épeszű opció. Vagy eszem előtte mást, akkor is marad.

Mondjuk nekem oly mindegy, hogy mi van, ha éhezem, akkor így sem, úgy sem fogom tartani a keretet, hanem eszem, a fogyást ugyanúgy akadályozza a rendes étel is, ha túlesszük magunkat, csak abból nehezebb túlenni magunkat, a legtöbb esetben.

S ott van az az eset, hogy ha sosincs otthon csoki, lehet, hogy bevadul az ember. Én kakaórajongó vagyok, morc lennék, ha nem lenne ilyesmim. Kibírnám, de minek sanyargatnom magam, akár picit is? Egy icipici cukormentes házi csokiszósz (az én verzióm csokira) nem árt semmit.