Kövérek, akik elfogadjátok magatokat! Tényleg jó nektek így, vagy csak bemesélitek, mert egyszerűbb, mint változtatni?
Pár éve még rajtam is volt jó 15 kg túlsúly (zsírban), de én soha nem tudtam elfogadni/átverni magam, hogy nekem az úgy jó volt. Inkább fogtam magam, és egy ponton elkezdtem változni. Azóta lefogytam, és már sokkal izmosabb/erősebb is vagyok. Sokkal jobban érzem magam így.
De találkoztam már nagyon sok olyan túlsúlyos/kövér emberrel, akik ~90 vagy akár több kilósan is azt mondták, hogy ők így boldogok. Legalább ehetnek-ihatnak, lustálkodhatnak, nem úgy, mint a "botsáskák".
De érdekes módon ezeket az embereket is hallani olykor, hogy belefognak ilyen-ilyen hülye kiskegyedes "3 nap alatt 10 kilót fogyhatsz' diétába, hasonló okosságokat osztogatnak facebookon, vagy hallanak egy ilyen Tóth Vera-féle gyomor-bypass műtétről, és ők is szívesen kés alá feküdnének, ha lenne rá pénzük.
Egy ideig tart a lelkesedés, majd kajaimádat és a lustaság legyőzi az akaratot, folytatják a régi életmódot, és marad minden a régiben, újra felveszik az "Én így vagyok tökéletes, nekem így jó" attitűdöt.
Félreértés ne essék, senkit nem akarok megbántani. És ha valaki csak kicsit "húsos", van rajta 5-15 kg felesleg, és úgy mondja, hogy ő boldog a bőrében, azt elhiszem. Amúgy tényleg vannak olyan emberek, akiknek a nőre annyira szép és feszes, hogy ennyi túlsúllyal sincs se stria, se narancsbőr, és tényleg jól néznek ki. Ld. plus-size modellek. De szerintem ez nagyon ritka, és általánosságban elmondható, hogy a túlsúly nem néz ki jól, nem is egészséges, nem ad önbizalmat.
Ti hogy látjátok? (Légyszi, kort, nemet és súlyt is írjatok:)
Jómagam jelenleg 24 éves 165/55 kg-s nő vagyok, pár éve 165/72-ról indultam.
" Egyik kövér sem érzi jól magát, viszont annyira tipikus az ilyen: valaki lefogy és elkezdi osztani az észt magas lóról, és ugyanolyan általánosító ember lesz, mint akiktől anno ő is kapta az ívet..."
Hogy én mennyire rühellem ezt a fajtát már... Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első 1-2 évben nekem is szükségem volt arra, hogy azzal gyűjtsek önbizalmat, hogy másokra (túlsúlyos emberek) tegyek megjegyzéseket és bíráljam őket azzal a felkiáltással, hogy én bezzeg megcsináltam. Talán ez is lelki stádium... így dolgoztam fel, hogy zabálni akartam, de közben sajnáltam a munkát, ami benne volt.
Egyik lakótársam volt ilyen. Lefogyott, aztán igazi megmondóember lett és fikázni kezdett minden olyan lányt aki magára emlékeztette. Még nekem is elkezdte tolni pedig feleakkora voltam, mint ő. Okoskodott össze-vissza.
Aztán egyszer eltörte a lábát, és visszahízta a dupláját rövid idő alatt. Azért mert leadtál pár kilót nem lettél feketeöves egészségügyi szakértő, mert akkor tudnád, hogy nemcsak a súly számít, én pl. 54 kilósan kövérebbnek és lottyadtabbnak néztem ki, mint most 57 kilósan, mert akkor nem mozogtam.
Nos, van, akinek tényleg a kövérség tetszik, önmagán is. Akár az extrém kövérség. Ijesztő és morbid, de van ilyen.
A többség, gondolom, csak agymosni próbálja saját magát, mert nem sikerül fogynia.
Én olyan értelemben elfogadom magam, hogy nem utálom magam meg semmi, hülyeségeket sem csinálok, hogy fogyjak (jó, igazából a hedonista énem semmit sem hajlandó feladni, viszont karcsúbbnak lenni kifejezetten hedonista dolog, egészségesebb is, s remekül lehet enni-inni fogyáskor, szóval már nem vagyok kövér, de még szálkásodnom kell. nem nézek ki jól, de nem zavar. s azért jobban, mint tizenpár kilóval többel :)). De én, ha nulla sikerrel is az utóbbi időben, törekszem a fogyásra. Mert ez a jó, egészség, esztétika szempontból is. Én pont az vagyok, akit még megértenél, mert nincs sok feleslegem. De rondán oszlik el s különben is, csinosan kirajzolódó izmokat akarok, ami hájasan nem fog menni :D.
Én is megértem azt, akin nincs rengeteg felesleg, egészséges, jól néz ki... De fölötte nincs kifogás, NEM egészséges, ha egyeseknek tetszik is. S az baj.
40/N, 163/69? Rég mértem magam.
Utolsó, köszi, hogy válaszoltál, és megertetted, hová akarok kijutni :) és sok kitartást kívánok! Amúgy nekem is ez volt a bajom, hogy rajtam is nagyon rosszul oszlott meg a zsír.
A többieknek: félreértettek,félre akartatok érteni, vagy szimplán rólatok szól a kérdés.
Amit írtam, nem azokra vonatkozott, akik valóban elégedettek magukkal (önámítás nélkül), sem azokra, akik beismerik a súlyproblémáikat, és talán még a szándék is megvan a fogyásra, csak valamiért nem sikerül.
Amit írtam, azokra az emberekre vonatkozik, akik saját magukat is átverve azt hazudják, hogy jól érzik magukat úgy, ahogy vannak (esetleg még azt is be akarják mesélni, hogy túlsúlyosnak lenni a normális meg egészséges). Teszik ezt szimplán azért, mert bár szerintük is az a szép, ha valaki nem túlysúlyos/vékony,de egyszerűbb azt állítani, hogy "márpedig én így vagyok tökéletes, meg a ducik amúgy is sokkal szebbek, legalább van rajtuk mit fogni", és nem tenni semmit a fogyás érdekében. Rosszabb esetben itt nem is ér véget a dolog, hanem magukban irigykednek/szidják a sovány embereket.
Szoval lehet azt mondani, hogy nincs igazam, és csak egy lefogyott paraszt vagyok, aki osztja az eszt és szidja a kövéreket. De nem igaz.
Szimplán belátom (és régebben is beláttam), hogy kövérnek lenni (már csak) egészségügyi szempontból is nagyon rossz, és ha valaki a fenti dolgok ellenkezőjét állítja, az magának is hazudik.
Amúgy nem lovagolok állandóan ezen a kéedésen, nyugi ( a való életben meg pláne nem). Csak az vetette fel bennem ezt a kéedést, hogy lépten-nyomon belefutottam mostanában Tóth Vera nagy fogyásába (aki szintén nagyon elégedett volt magával, aztán mégis kés alá feküdt egy több milliós műtét kapcsán, hogy le tudjon fogyni), illetve a minap egy kövér szomszédunk beszólt, miután futásból hazaérve éppen egy proteinturmixot ittam. Aztán szó szót követett... :) ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!