Melyik a hatásosabb?

Az a probléma a dietetikai alapú fogyással, hogy a hízás nem közvetlenül dietetikai probléma (ezért nem hízik mindenki, aki kétpofára eszi a csokit), hanem neurológiai, csak hát a dietetikusok nem neurológusok, valójában az összes pont annyira kókler, mint a szülést levezető orvosok Semmelweisz korában, csak a kóklerságuk nem jár ilyen szintű látványos halálozással.

A zsírfelhalmozást a hüllőagy (Reptilian Complex) szabályozza, ami meglehetősen primitív; csak félelemből ért.

Leegyszerűsítve: ha a hüllőagy fél, hogy a súlyfelesleg miatt lomha lesz és nem tud elmenekülni a ragadozó elől, akkor átállítja a metabolizmust a zsírfelhasználásra, és elkezdi lebontani a zsírraktárakat. Ha viszont attól FÉL, hogy éhenhal, akkor zsírfelhalmozásra állítja a metabolizmust, ekkor van létjogosultsága a dietetikának a fogyás szempontjából, ellensúlyozandó a metabolikai üzemmód által diktált folyamatokat. Az embernél mivel a hüllőagyára ráépültek az "emberi agyterületek", ez főleg tudatalatt működik; valamilyen félelmek a hüllőagyhoz ilyen vagy olyan félelemingerként jutnak el, és arra reagál a metabolikai üzemmód beállításával.

Ezért démonizálnod kell a zsírpárnáidat úgy, hogy halálfélelmet társítasz hozzájuk, ezzel tudsz olyan ingert küldeni a hüllőagyadnak, hogy "a megfelelő módon féljen". És máris elkezdesz fogyni még mozgás nélkül is, a mozgással csak felgyorsítod a folyamatot, nem pedig előidézed. Én így fogytam le mozgás nélkül úgy, hogy az édességet sem vetettem meg.

Nyugodtan szenvedhetsz az edzéssel, ha a metabolizmusod zsírfelhalmozásra van állítva, kínkeservvel fogsz csak lefogyni, és csak addig, amíg edzel.