Anorexiások, bulimiások, ti eléltek úgy, hogy kaja van a közeletekben és közben lénapot tartotok, vagy böjtöltök?

A kérdésre kérdéssel nem illik válaszolni, de én meglépem

Orvos még miért nem látott? Szüleidnek ennyire mindegy, h beteg vagy?

Te most komolyan attól félsz, hogy véletlenül eszel valamit ha van a közeledben? Félreértettem volna a kérdést?

Biztos tudod, tényleg nem egészséges. Lehet, hogy épp lenne lehetőséged kitörni az evési zavarodból.

Anorexiában tudtommal nem igazán kísértés az étel, teljesen más üzemmódban van az ember mentálisan.

Én majdnem a másik véglet vagyok, de ha azt mondom, hogy (röviden) böjtölök, akkor nyilván nem eszem s megfelelő szintű elhatározásnál nincs igazán kísértés... S nekem az evés öröm és lelkileg is kell, bűntudattal pedig sosem jár, egy hardcore anorexiás eleve nagyságrendekkel rosszabbul áll az evéshez s szerintem már a testi jeleket sem érzékeli igazán, bár ezt nem tudom. Ha valakinek pánikol a szervezete, akkor az önszuggesztió és az önsorsrontás foka szerint vagy nehéz, vagy nem... De van az a mentális állapot, ahol éhezve is könnyebb nem enni, mint enni...

Lehet valaki úgy evészavaros, hogy kívánja az ételt s szenved, de nem eszi... Rengetegféle ember van, többféle evészavar (te is többről írtál) s azoknak több fokozata, formája...

Inkább az érdekeljen, hogy te, egyénileg hogyan tudsz kimászni az egészségtelen helyzetedből.

Nehéz dolog ez. Állandóan a kaján jár az eszem, és ez nagyon rossz. De tudom, hogy az evés utáni bűntudat még rosszabb érzés... Így az esetek 99%-ában kibírom.

Ha gondolod, beszélgethetünk erről bővebben is. Hátha tudunk segíteni egymásnak.