Az anorexiások mit esznek?

Barátnőm az volt.

És de, lehetséges, hogy 2 nap alatt 1 alma.

AMikor 17 évesen "kényszeresen" vitték kórházba, kiszedte magából a gyomorszondát, hogy őt ne etessék...

SZerencsére meggyógyult, most már 30 éves, és szerencsére anya is lehetett.

Én 3 évig voltam anorexiás, sajnos. Tényleg voltak napok, amikor egy almát ettem egy egész nap.. vagy egy fél kekszet. Étkezésnek neveztem, ha megettem kettő darab tictacot. Úgy lehetséges, hogy éhségérzetnél sokkal erősebb volt az öngyűlölet, amit amiatt éreztem, ahogy kinézek (pedig sosem voltam kövér). És tudtam, hogyha ennék, olyan bűntudatom lenne, amit nem tudok már ép ésszel leküzdeni, tehát inkább nem ettem..

Aztán idővel az éhségérzetem is elmúlt, ha nagyon rámjött az ájulásérzet, bekaptam egy falat sajtot. Még most is nagyon-nagyon ritkán vagyok éhes, tehát ha idegesebb vagyok és nem figyelek, hajlamos vagyok elfelejteni az étkezést..aztán 2 nap múlva amikor fáj a fejem és epét hányok, eszembe jut, hogy ja igen, nem ettem..

Persze úgy is néztem ki, mint egy auschwitzi menekült,nem tudtam egyedül lépcsőzni, vártam az alacsonypadlós buszt, mert a normálisra nem tudtam felmászni, de a végén már az ágyból sem tudtam egyedül felkelni..

Ez a raktározás abban merül ki, hogy amikor eszel, azt őrült mód fogja elpakolni a szervezeted zsírként, és közben izmot bont. Én 30 kg-san olyan zsíros és löttyedt voltam, mint még sosem. Telesz*rt búvárruha effektus, undorító. És tényleg, iszonyú ütemben híztam a gyógyulás elején, ami nyilván víz is volt, meg salakanyag..de nagyon sokáig tartott helyreállítani az emésztésem és az anyagcserém normálisra.. de hálistennek már vége ennek az időszaknak, izmot építek, sportolok, és ÉLEK. :)

22L

Érderkes, amit írsz, előző... Mondjuk 30 kilósan zsír se fért rád, mindenesetre nekem úgy lenne logikus (egy kicsit is normálisan működő testnél), hogy bont az bármit, csak életben maradjon, sajna tartós anorexiánál a bontásba is belehal... De mivel tuti egyedi koplaláskor a zsír- és izombontás aránya, lehet, hogy kijönnek elég vad helyzetek is. Mindenesetre részvétem minden anorexiás felé, iszonyú lehet s az ember nem is fogja fel, mert akkor nem csinálná.

Az anorexiások szervezete eleve misztérium számomra, itt látom csak, hogy mennyire átkozottul megbecsülendő a test, aki megpróbál életben maradni akkor is, ha a tudatos ember ellene dolgozik.

Kérdező, igen, 1 alma hatfelé a napra, a durva anorexia már ez a szint. Koplaláskor mindenki lefogy, nem tudom, ki találta ki ezt az extrém raktározást (eleve nincs raktározás a negatív energiából, maximum lassul az anyagcsere. de ha valaki tud tudományos cikket a koplalás melletti zsírosodásról, az ne kíméljen, érdekelne, mert logika semmi nincs benne, értelmes test ezt nem teszi), de soha, soha, soha nem lesz elég egy embernek annyi energia, mint egy hüllőnek. A belső folyamatok akkor is sok energiát igényelnek, ha már minden belassult s a tartós anorexiásnak alig van teste. Nem lehet akármeddig lassítani, egy alma pedig amúgyis szinte semmi.

Én is voltam anorexiás kb. 13-14 évesen (29.7kg voltam) és volt olyan is hogy egész nap semmit nem ettem és nem ittam. Általában ettem egy kis gyümölcsöt vagy tojást reggelire kb. hetente egyszer vagy kétszer egy fél szelet kenyeret mellé (de azt se én akartam, a szüleim erőltették) ebédre ( ami egyben vacsora is volt) ettem grillezett/párolt halat vagy csirkét salátával. Inni pedig majdnem semmit nem ittam. Sokat fürödtem mert a forró fürdő méregtelenít és ha valaki ment valahova a családból mentem vele hogy ne lehessek étel közelében. Így könnyebb volt kibírni. Valamint az edzőtábor idején napi 8 óra edzés mellett még otthon is edzedtem napi fél órát.

Így visszagongolva hihetetlen hogy egyáltalán túk éltem.