Sajnos terhesség alatt meghíztam, s sok megjegyzést kapok, amik nem direkt sértőek, legalábbis nem mind, de mégis nagyon rosszul esnek. Hogy lehet ezt könnyebben viselni? Mármint lelkileg? Szinte folyton keserűen érzem magam.

Köszönöm a válaszokat mindenkinek.

Kedves első, igazad van, a beszolásra a francba küldés lenne a jó, csakhogy túl csendes nyugis tipus vagyok ahhoz, kerülöm a konfliktust, csak belül emészt minden. Próbálok ezen változtatni, több-kevesebb sikerrel. A szopizás meg, a kislányom csak úgy tud elaludni a délutáni illetve esti altatásnál. És mivel sokat kel éjjel, akkor is, de csak kevesett. apról napra egyre kevesebb dőre kel neki. Védőnő szerint hagyjam, mert magától is elhagyja.

Második. Én nem hinném hogy siránkozok, csupán elkeseredtem, sleírva a tényeket tanácsot kérek. S rengeteget mozgok, csak nem éppen „direkt” sportot, mint például futni menni meg hasonlók. Vannak napok hogy összeségében órákat futkározok vele, de az egész más mint egy ütemes tempoban futni. Biciklizünk, sétálunk, táncolunk, s rengeteg egyéb mozgásforma megvan a mindennapjainkban. Plusz tornázom itthon, amikor tudok, s hagyja. Ezt is vele együtt.

S egy gyerek mellett sok szabadidő? Nem tudom hány gyereked van, s minden tiszteletem a tied ha neked esetleg több mellett is van időd, de én speciel egy gyerköccel is időhiányban szenvedek. Gondolom ez gyerek-szülő párostól is függ. Mindig velem van, nincs aki vigyázzon rá, párom 7-7ig dolgozik, sokszor hétvégén is, fözünk, takarítunk, boltba, ha kell védőnőhőz, postára, ide-oda megyünk, lemegyünk segíteni az idős dédiéknek a kertben, s el is megy a nap.S ugyebár gyerekkel minden lassabban megy, legalábbis az enyémmel. Most is, itt ül mellettem, de ki tudja meddig birja türelemmel, s mikor kezd huzkodni, hogy menjek már vele. Mikor alszik, akkor meg azt csinálom meg amit vele együtt nem lehet. Nem érzem ugy hogy elkényelmesedtem, csak nem látom hatását a sok mozgásnak. De különben szeretnék visszatérni a rendes rendszeres sporthoz , akarom, csak elkeserítő hogy nem úgy mennek a dolgok ahogy szeretném. De előbb utobb sikerül.

Harmadik. Igen, teljesen egyetértek, nem mindegy milyen az összetétel. Hát nem tudom, hogy irhatnám le az enyémet. Egyikhez se vagyok hasonló amik a linkelt képeken vannak. Nem vagyok a modellszerű fitneszes kinézet, de se hurkáim se itt-ott logó bőrőm sincsen. Egyszerüen olyan „tömör” lettem. Viszonylag kemény a karom lábam mindenem, nem olyan zsírpuha. Nincsenek ruhából kibuggyanó részeim sem. A nadrágjaim is azért nem jók mert vastagodott a combom és a fenekem, de a hasam például tök lapos mintha nem is lettem volna terhes. Az evés, meg megszokás, sosem voltam ez az este evős, aztán egy idő után szándékosan elkezdtem be is tartani ezt a 6 után nem dolgot, ez nekem nem nehéz. Nem tartok kimondottan étrendet be, azt eszem amit fözök, de kis adagokat eszem, többször, s pl sült husi mellé inkább salátát, vagy ha néha eszem kenyeret akkor rozsosat. De ilyesmit nem fogyásért, hanem mert jobban szeretem. Fogalmam sincs mennyi izomatom van, de teherbeesés előtti évben hagytam abba több mint 10 évnyi kosarazást, s country táncolást, mert más munkám lett, s reggeltől estig dolgozva, már alig éltem mire hazaértem. Magasságomról meg nem tehetek, és igencsak kövér nem vagyok, szóval a piszkálás szerintem nem jogos. Elismerésre nem vágyok,csak hogy hagy legyek olyan amilyen.

remélem mindenre válaszoltam, s mégegyszer köszönöm. Majdcsak megoldodik valahogy ez a kis lelki válságom, régen is volt, bár akkor simán csak magasság miatt.