Kinek hogyan megy a visszaállás diétára húsvét után?

Én húsvétkor sem tértem el a diétámtól.

A húsvét nem arról szól, hogy rosszul érezzem magam.

Én elég alaposan kilengtem, úgyhogy nagyon élvezem, hogy nem kell ennem :D Beteg is lennék, ha ma rendesen ennék.

2 db zellerfasírtot azért megkóstoltam, de amúgy csak kávézom (az is kalória, de nem sok). A szénhidrátot ilyenkor eléggé kerülöm, oké, hogy szinte mindenben van, de az a 6 deka zeller meg a többi, még kisebb mennyiség belefér.

A hűtő nálunk ugyanúgy zöldséggel van tele, mint máskor. Mindig finomakat eszem, húsvétkor pont nem, mert sok volt az édesség és kevés a tojás. Ez most szerencsére megváltozott. Úgyhogy táplálkozás terén eléggé a boldogság jellemez, érzem még a kilengés terhét, s csak azért nem tartok egy kis gyomorkímélő zsírböjtöt, mert most a kalóriaszegény, fehérjére szokatlanul erősen alapozó étrend a célravezető számomra.

Délután majd edzek is, utána tojásfehérje-vacsora :D Régen nem szerettem, snassznak tartottam a sima tojásfehérjét, de már rájöttem, hogy roppant finom az is (már jóféle tojásból), persze a sárgája sokkal értékesebb és sokoldalúbb.

Mindig ez van. Gyakran kilengek, de ritkán jó és hamarosan alig várom, hogy visszatérjek a rendes evéshez. Azt hittem, a rebellis énem majd megunja, de még nem tette, pedig a hedonistának is rossz, ha kilengek, s ő egy igen erős énem.

Amúgy elhatározással nekem nagyon könnyű ráállni valamilyen étrendre, ami nem teljesen ellentétes velem. Legalábbis időszakosan. Elhatározom és csinálom.

Ha valaki nem akar visszaállni, az bizonyára nem elég élvezetesen fogy.

Önuralom? Eszemben sincs önuralmat gyakorolni evés terén, amikor fogyok, akkor sem teszem... Jó étrendet kerestem és találtam, ami nekem a legjobban esik.

De ha épp rámjön, hogy meg akarok enni egy kiló banánt s jólesik, azt még helyeslem is. Az rossz, ha valaki megbánja az evést, pláne bűntudata van, az legyen már konzisztensebb! Persze tévedhetünk, emberek vagyunk, levonjuk a konzekvenciát s haladunk tovább. Ha nem vagyok allergiásak vagy nagyon betegek akár lelkileg, akkor nem sokat tudunk rontani egy kilengéssel sem. S van, amelyik megéri. Igenis durva lenne, ha a remekül főző és nagyon jó fej anyósomnál soha egy falatot sem ennék. Az én étrendembe semmi nem fér be egy normál háztartás étkei közül...

Az más kérdés, hogy nyilván ne együk beteggé magunkat sosem, élvezni akarjuk az evést, nem fájni tőle s a túlevés egészségtelen is. (Még konzultálnom kell a belső pszichiáteremmel, azt hiszem :D De van, aki sokkal durvábban nyomja, mint én, ténylegesen sokszorosan túleszi magát. Ez nekem elég riasztó, az ember alaposan jóllakik s kikapcsol az étvágya, nem is tud enni már, nem ez a normális?)

S persze akinek nagyon jó a rendes életmódja, annak az a helyes, ha alig tér el tőle. Olyat eszik vendégségben, ami belefér (ez húsvétkor sokaknak nagyon könnyű. egy vegánnak nehezebb, de egy zsírminimalizálónak is), normális rokon nem sértődik meg, ha nem falunk fel 2 tepsi zserbót, pedig tuti van, aki így jár el, mert képtelen korlátokat szabni, ha VAN étel. Ez azért intő jel, érdemes elgondolkodni, hogy mi a baj velünk s hogyan javíthatnánk rajta.

De akinek nem életmód a kemény fogyózás, de valamiért így csinálja, annak akár kellhetnek is nem túl durva kilengések.

Szóval ez összetett dolog.