Erre mi a magyarázat?

Igen, velem is így volt. Utáltam gyerekkoromban reggelizni, mert csak éhes és enervált lettem tőle, nem is csináltam sokáig :D Ma már 3-ig nem is eszem s nem, én nem tudok róla, hogy kellene, sőt, megvannak a pozitívumai az időszakos böjtnek, no persze, annak jó, aki így érzi jól magát :)

Vagy 20 évig későn (11-2 között) és minimálisan reggeliztem, teljesen jó volt, de most azért még sokkal jobb.

Ja és próbáltam azóta minimális inzulinválaszú, vagyis szénhidrátot tényleg csak nyomokban, s döntően zsírt tartalmazó reggelit is. Az is ugyanúgy csak éhessé tesz és kicsit lenyom (nem úgy, mint a szénhidrát, de azért az energiámat csökkenti). Egyedül a tiszta zsírtól nem éhezem meg, aminek tényleg nincs inzulinválasza. De azt minek? Elég speckó helyzet kellene, hogy bölcs ötletnek tartsam.

Ahogy már a korábbiakból kiderült, én igencsak érzékeny vagyok az inzulinválaszra, nem úgy, mint az átlagember, aki képes kalóriadeficitben enni nem szénhidrátszegényen is (én akkor rengeteteg eszem és érzésre éhezem, hacsak nem eszméletlen a mennyiség. 4000 kcal azért már ott van cukros ételekből is, ez az igényem kb. duplája. de 3000 is elég, csak alatta nemigen).

De van, aki nem ilyen, természetesen. A párom 6-7-kor bevágja a reggelijét (kb. 1200 kcal, hol csupa gyors ch, hol zsíros és fehérjedús, hol zsír- és szénhidrátdús egyszerre) s 3-ig remekül elvan. Neki mindegy az összetétel, csak szénhidrát is legyen benne.