Vannak itt anorexias lanyok?

én sosem voltam anorexiás, az én betegségem a bulimia volt, cask nem a "megszokott" értelemben.

16 évesen kivizsgáltak "teljesen" nem találtak hormon problémákat.. minden ellenére diétával is hiztam (nem muszáj elhizni) tulzott arc és test szőr, menzesz problémák stb... 17 évesen már odáig fajúlt, ha megettem egy almát is bűntudatom volt addig nem birtam mig ki nem adtam, sokszor nem kellett hozzá semmi jött magától a dolog mert nem birtam amig bennem volt akármi is!

1 éve gyógyszeres kezelést kaptam hormonokra, az addig megszokott diétámmal eddig 14 hónap alatt 45 kg ment le. Ezt miért nem tudták 7 éve.. :)

5 évig voltam bulimiás vannak következményei szerencsére 1 éve minden rendben.

Ha teheted mind2 betegséget próbáld kerülni :)

Minden 12 éves koromban kezdődött...153 cm voltam és 65 kg. Sokan csúfoltak, megbántottak, kiröhögtek. Na elegem lett ebből, eldöntöttem, hogy változtatni fogok. Elkezdtem a paleo étrend elveit követni: elhagytam minden pékterméket, gabonafélét, tejterméket, édességeket, valamint a krumplit is nélkülöztem az étrendemből. Emellett renszeresen sportoltam is, ugrokötél edzésre jártam heti 2x. Minden olyan remek volt: annyit ettem amennyi kellett, sosem éheztem, tele voltam energiával, egész nap mozogtam, és a kilók csak úgy olvadtak le rólam. 6 hónap alatt sikerült 15 kg-tól megszabadulnom. Hihetetlenül boldog voltam 50 kg-san, mindenki dicsért, és én ezt élveztem is, és eldöntöttem, hogy még 5 kg-tól meg szeretnék szabadulni, hogy továbbra is ajnározzanak. Hozzáteszem, hogy az anyukám egyszer sem illetett elismerő szavakkal, pedig azért lemondani az édességekről, meg a különbőző ízletes kajákról nem kicsi akaraterő kellett. Ki akartam érdemelni az anyukám dícséretét, és azt szerettem volna, ha végre rám is figyel egy kicsit.(szinte sohasem beszélgetünk)Azt még hozzá kell tennem, hogy van egy mamám, aki velünk él,(velem, anyukámmal, illetve féltesómmal, apukám nincsen, soha nem is láttam még)mindig ordibál velem, főleg ha merek egy 4-es hazahozni(kitűnő tanuló vagyok. Azt skandálja, hogy semmire sem vagyok jó, úgysem fogod valóra váltani az álmod, semmi akaraterőd nincs stb.

Ott voltam 50 kg-san 158 cm-rel, és azt éreztem ez nem elég, meg kell mutatnom a családomnak, hogy többre vagyok képes, így hát elkezdtem csökkenteni a napi kalóriakeretem. Először 1500 kcal, aztán 1400....végül 150 kalóriát fogyasztottam el egy nap. Rendszeresen sportoltam is. De napi 150 kalória mellett nem tudtam folytatni a testmozgást....állandóan szedültem, fájt a fejem, semmire se volt energiám, a nap túlnyomó részében csak feküdtem. Aztán anyukám észbe kapott elrángatott a háziorvoshoz, és kaptunk beutalót a pszichiátriára. Ott anorexiát diagnosztizátak nálam....ekkor 158 cm voltam és 39 kg, 13 éves, a BMI-M: 15,62, egyébként a nagy fogyás nyáron történt. Majdnem kórházba kerültem az alacsony vérnyomásom(97/70) és pulzusom miatt(46). Ezek után heti 1x jártam pszichológushoz kb. 6 hónapig jártam, de nem segített semmit, azon kívül, hogy felhízlalt 45 kg-ra. És csak azért hagytam abba a terápiát, mert anyukám összeveszett a pszichológussal...Most ott tartok, hogy eltelt két év, és nem sok minden váltzott..voltak koplalósabb napjaim, zabálós napjaim, és most ott tartok, hogy 159 cm vagyok és 60 kg (egyébként erős csontozatú), és az anorexia átcsapott bulímiába..sokak szerint ez a testsúly ideális nekem, de én nem hiszek nekik, és csak fogyni, fogyni, és fogyni akarok megint :(

Szia:)

170cm vagyok és 55kg egy tehén..... Összeérő combok, nagy segg, hozzá nulla mell...

2 évvel ezelött kezdtem el nem enni, napi szinte. 1 órát sportoltam. És végűl 32kg lettem. Azt mondták az orvosok, hogy lehet egy hónapon belül meghaltam volna..inkább jártam volna úgy. Gyűlölöm magam ahogy kinézek. A pszichológus nem segít semmit. 16/l