Miért lett a sovány a szép?

" aki sovány nem hiszem hogy egészségesen él, mert nem visz be annyi tápanyagot mint amennyire szüksége van. "

Szerintem ha ezt atgondolod akkor magad is rajossz hogy ez butasag.

Nem ertem mit aggodsz a bulimias lanyok miatt. Jol erzed magad a borodben, hurra, tema lezarva. Aki meg nem erzi jol magat az meg tesz ellene.

Az a baj, hogy rengeteg ember - köztük főleg a testképzavaros nők - gondolja azt, hogy ez a két állapot van, hogy vagy kövér valaki, vagy sovány. A kettő közötti állapot sem jó, amikor valaki vékonyabb, de puha és formátlan. A sportosabb, kerekebb (nem a zsírtól kerek) fazon a nyerő a legtöbb férfinél. A baj ezzel, hogy a nők egy része nem hajlandó súlyzót ragadni, mert azt hiszik az izom csak úgy felröppen rájuk :) Meg persze a lustaság is dominál, amibe energiát meg időt kell rakni az már nem pálya, sokkal egyszerűbb filmet nézve zabálni, pedig a sportra is ugyan úgy rá lehet kattanni és lehet szeretni.

Teszem azt egy Zsuppán Fanni vagy Kiss Virág féle méret és forma normális kajával, nem szemét zabálásával és racionális mennyiségű edzéssel minden nő számára elérhető lenne. Természetesen amikor ezek a lányok versenyekre mennek ott kőkemény diéta van, azt nagyon sok akaratgyenge ember nem bírná, de egy offszezonos forma (értsd: amikor nem full kockás a hasa meg eresek) az hozható lenne.

Kedves Kérdező!

Szerintem nem jó topikban tetted fel a kérdésed, mert itt sajnos többségben vannak a sportolók, paleósok, testképzavaros emberek. Én maximálisan egyet értek veled- mert én megértettem a mondanivalódat. Sajnos a társadalmi hatások miatt az emberek már nehezen tudják értelmezni az "átlagos" kifejezést. Például az emberek már csak azt tudják elképzelni, ami a két véglet. Arról nem is beszélve, hogy rengetegféle ember van (szerencsére!)így mindenkinek más okoz örömöt. Neked (és nekem is) például egy tartalmas szociális tevékenység a szeretteiddel, másoknak a sport, megint másoknak a művészet és a többi.

És most le lehet hurrogni engem is, hogy a "kövérek" pártján állok, de amúgy rendszeresen sportolok és próbálok minél aktívabb életet élni.

Mellesleg én teljesen átlagosnak tartom a súlyod a magasságodhoz :D

Szép napot, és soha ne felejtsük el, hogy a világ attól színes, hogy NEM fekete-fehér. :)

Ahogy olvasom a valaszaidat, erosen ugy tunik, hogy megsem vagy magaddal annyira megelegedve, mert annyira gorcsosen akarod bizonygatni hogy igazad van, es nalad van minden rendben, te csinalod jol, masok a hulyek nem te.

Javaslom hogy folytass egy oszinte onvizsgalatot.

Egyebkent meg lehet ugy is csinalni ahogy te, semmi gond nincs vele, majd 10 ev mulva beszelgetunk megint, amikorra neked feljon meg vagy 10 kilo ezzel az eletstilussal.

Hogy egesz nap rizscsirket kene enni azt meg nem tudom honnan szedted.

Kérdező, az a baj, hogy összemosod a "fitt" karcsúságot a kóros soványsággal (hol egyikre, hol másikra utalsz), ami hiba.

Az a sok kérdés a tinilányoktól akik ténylegesen beteg küllemű csontkollekciók akarnak lenni, azon jogosan vagy kiakadva, a szépségipar undorító agymosása. Ezek a lányok megvezetett, örökké elégedetlen szerencsétlenek, akik pánikba esnek, ha XS helyett S-es ruhába férnek csak bele.

Azt tartják inkább vonzónak manapság, aki a (nem túl megbízható) BMI "normál" sklálájának alsó határa körül mozog, de egészséges szinten, izmosabb.

Nyilván az esztétikai túlsúly téma is beleférős, attól függ kitől kérdezed, itt tényleg sok sportoló ír, akik szigorú (de nem sanyargató) diéta mellett keményen sportolva tartják fenn "fitt" formájukat, ők nyilván hasonlóan aktív életvitelű, hasonlóan étkező, hasonlóan alacsonyabb testszírszázalékú nőket preferálnak.

Én nem vagyok sportos, de kövér sem, feleslegem az persze van, de nem "husisnak" tartom hanem szépen kimondom, hogy az hájfelesleg. Egy éhező országban nyilván vonzónak és esztétikusnak minősülne, de nem a szub-szaharai afrikában élek, és bár nem pánikolok/hisztizek/öngyűlölök a túlsúlyom miatt, azért teszek ellene, anélkül, hogy túlzásokba esnék és szenvednék.

Igen, estem már át a ló túlfelére, amikor borzalmasan szigorúan méricskéltem minden grammot, makrotápanyagokat, ha valamit nem tudtam alkatrészenként lemérni konyhamérlegen vagy nem volt ráírva a tápanyag/kcal tartalma, bottal se nyúltam hozzá, és a napom nagyrésze azzal telt, hogy a kajával foglalkoztam. Szenvedés volt, nem azért, mert a kaja nem volt jó (finomakat ettem) hanem mert KÉNYSZERBETEG lettem (hiába egészséges mértékben ettem és fogytam, egészséges, tápanyag-dús de kalóriaszegény kajákat plusz vitaminokkal), egy pokol volt.

Másfél évre rá már nem bírtam, hagytam az egészet a fenébe (megint a ló túlfele), visszahíztam... most a mértéket próbálom megtartani. Nem akarok ilyen se lenni, de belebetegedni se.