Ti tudtok reggel felkelés után enni?

Bocsánat, elírtam!!! fél HAT, háromnegyed HAT körül!

Tehát eltelik több, mint egy óra a felkeléstől az evésig.

Felébredek, fürdök, elkészülök, bebuszozok Óbudára, és amíg sétálok az uszodához (reggeli 1,5 óra úszás), addig eszem meg a szendvicsemet, vagy üres kiflit, vagy valamit, hogy tudjak úszni.

Normális reakció, ha valaki reggel nem kívánja a nehéz kaját. Mégis minek? A szervezet az éppen megújult friss energiáit nem akarja elpocsékolni a rántottás sült virsli megemésztésére.

Ha kicsit utánaolvasol, akkor vannak kifejezetten olyan táplálkozási módok, amik erre épülnek. (Testkontroll, Harcos étrend) Szóval ne rágódj rajta. Pár órás pihenés a gyomornak jót tesz, és ennyi idő alatt éhen halni sem fogsz, ha amúgy normálisan eszel.

Az abszolút semmi talán túlzás, én általában gyümölcssalátát vagy turmixot eszem, mert a vitamin és valamennyi energia azért kell ahhoz, hogy beinduljon a gépezet. :) De a zsíros, cukros, kenyeres reggelikről már régen leszoktam. Ezek nem energiát adnak, hanem éppen hogy energiát vesznek el tőled. És erre egy 8 órás alvásperiódus után éppen nincs szükség alig fél órával felkelés után.

Most lehet itt vádolni, hogy a reggeli a nap legfontosabb étkezése, és hogy egyek királyként meg stb.. És igen, én éppen azt mondom, hogy egyél királyként és add meg a szervezetednek bőségesen a vitaminokat, ásványi anyagokat és energiát, amire szüksége van. De az ne akard nekem bemagyarázni, hogy ehhez a legideálisabb forrás egy szalámis zsemle ketchuppal, mert ez nevetséges.

Én még felkelés előtt is. :D

Amugy reggelről csak csokit tudok enni, nem kívánom a rendes ételt.

Kihagytam pár dolgot, pedig érdekes lehet. Nos, én kvázi mindig teljesen jóllakottan ébredek, akkor is, ha este picit már éhes voltam. Esti típus vagyok, s éjszaka se igazán, de reggel, amikor még nem ébredtem fel teljesen (az első órákban elég halvány árnyéka vagyok önmagamnak, este vagyok topon), akkor főleg nem tudok enni, egyszerűen az nem az evő fázisom. Viszont természetesen azért számít, hogy mikor vacsoráztam. Azt vettem észre, hogy a testem a 15 órás szünetet szereti vacsora és reggeli között, nagyon jólesik, ha ennyi van (így kerek a világ), ez lecsökken, ha nagyon későn ettem, akár 12 órára is.

S ezek nagyon erős érzések. Nem tudom, ki erőltetné rá a testére az ételt, amikor az kifejezetten jóllakott és inkább negatív étvágyú... Bár nyilván van ilyen ember is nem kevés. De nem kívánom követni a példájukat.