Miért nem hagynak békén?

A baj (10 kiló formájában) elhárult, úgy 2 napja. Elértem tervezet testsúlyomat elértem és minden hepi... majdnem.

A jelenlegi gondom az, hogy a szüleim folyton azt nézik mit eszek és ha nem eszem meg a tányéromról az egészet rögtön cukkolnak és mondják, hogy nem kel fogynom. Erre, értetlenül rájuk meredek és közlöm "egyszerűen nem voltam éhes". Ami igaz is (nem hiszek a koplalásban ezt már most tisztázzuk). Folyton az orrom alá dugják az ételeket, és próbálom finoman közölni velük, hogy nem kérem ha nem vagyok éhes. Ami felháborító mert őket alig látom enni és mikor rákérdezek (valahogy így "Anya, nem is reggeliztél ne menjek le a boltba valami ért?" Amit csak kedvességnek szánok) de nem, ők közlik (valahogy így "Egyél te, te koplalsz folyton") és igen érett módon eltávoznak. Nem akarom, hogy az életem mindig e téma körül forogjon (főleg úgy, hogy miattuk nem is éhesen ettem ezért híztam fél kilót). Ez olyan idegesítő tény mint a; "De, vékony vagy hova fogsz még?" paradox ami vicces mert ő fele ekkora.

Mit tennétek a helyemben? Nem, akarok csúnyán össze veszni velük, mi a helyes -és főkép kíméletes- megoldás?