Az étel rabjaként hogyan lehetne életmódot váltani?

Úgy hogy elgondolkodsz, hogy mit pótolsz az étellel. Gondolom valami örömforrás az evés, mert elégedetlen vagy boldogtalan vagy.

Rá kell jönni, hogy az evés nem fogja megoldani a problémádat, és hiába esik akkor éppen nagyon jól, hosszú távon boldogabb sem leszel tőle.

Mint tudjuk, nagyon kevés ember él akiknek nincs szükségük evésre (táplálékra, táplálkozásra).

Az ember alapvető energiáját az öröklött csí (jing qi) ÉS a táplálékkal+levegővel felvett qi keveréke adja.

Egyik hiányzik, meghalunk.

Elképzelhetetlen munka az, hogy csak az öröklött jing qi-ből és a levegőből elég energiához jussunk, tehát alaptételnek mondanám ki, hogy ~minden élő ember az étel rabja = élelmiszerekre szükségünk van.

Ez egy egyértelmű függőség, azaz rabság. Ez a tény egyértelműen korlátozza a szabadságunkat (a földi lét során). Viszont így létezhet földi lét, hát ezt fogjuk fel előnynek..

Annyit tehetsz, hogy az éhségedet az egészséges / minimum szinten tartod. Paleo-ketogén étrend mellett minimalizálni lehet a kalóriabevitelt és napi 1-2 étkezéssel egészségesen lehet élni (a ketogén miatt a kevés számú étkezés, relative kis mennyiségű étel)

Így nem az lesz, hogy 3 óránként enned kell valamit mert éhes és fáradékony vagy, hanem fél naponta eszel kb. Talán ez a legegyszerűbb út viszonylagos szabadsághoz az étkezések terén.

Ha jó a vércukor szabályozásod, hormonrendszered akkor ez teljesen elérhető. Nem fogod úgy kívánni az ételt mint eddig.

Ahogy a hozzászólásokból látszik, "az étel rabja" elég tágan értelmezhető, egy bizonyos szintig nyilván függünk tőle, egy bizonyos szint után pedig tehetetlen az ember s változtatnia kell eme beteges viszonyon. Te mit értesz alatta?

Egy anorexiás számára én már kiverném a biztosítékot a hedonista ételfelfogásommal (az étel többek között azért van, hogy élvezzük, ahogy kb. minden :D), számomra ugyanez természetes, egészséges és nem jelenti azt, hogy rosszul táplálkoznék vagy zabálnék. Na az nem lenne hedonista, épphogy fájna a hasam, pedig nem vagyok mindenfélére érzékeny... Épp csak finoman jelzi a testem, ha valami nem jó neki.

Csak arról tudok regélni, én mint hedonista, aki nem érti, miért kellene bármiről lemondania, ami neki jó és miért kéne a fogyáshoz, életmódváltáshoz önkontroll, hogyan váltottam életmódot, hátha segít.

Nos. Roppant egészségtudatos vagyok, nyilván antihedonista lenne hagynom a testemet megbetegedni... A táplálék alapvetően fontos az egészség megőrzésében, úgyhogy bár sokáig nem tudtam, hol lehet az igazság, egy ponton utánaolvastam sok dolognak és folytattam étrendem finomítását. Már nagyon távol vagyok attól a táplálkozástól, amit a szülői házban folytattam, bár sok elem megmaradt. Amit a testemmel, eszemmel károsnak tartok, az többnyire nem étel számomra többé, ezeket simán elhagytam.

Az alap volt, hogy az új étrendem nem lehet kevésbé ízletes, mint a régi, szerencsére ez esetemben remekül összefért azzal, hogy a testemnek jobb, tápanyagdúsabb ételeket egyek. Ha valakinek fontos a hasa, akkor elég kreatívvá válik, illetve a mai világban ott a Net, szuper receptekkel.

Viszont... Ez nem ment volna, ha elhiszem a tipikus fogyókúrás s egyéb, táplálkozással kapcsolatos mítoszokat, trendi elképzeléseket. Annak és az számomra élvezetes, szerintem egészséges étrendnek a metszete csak az éhenhalásra lenne elég nekem. De a trendek és téveszmék követése nem célom, sőt, mindig öröm, ha lábbal tiporhatok rajtuk.

Ja és az életmódváltás épp elég komoly tud lenni, mindenféle durva kalórialimitek alkalmazása már tényleg nem fért bele. Főleg, hogy nekem, fene tudja, sok kalória kell, azzal működöm, zsírréteg ide vagy oda. Ketogénnel kevesebb, mint szénhidrátdúsan (amúgy én a kettő között szoktam táplálkozni, mert nekem úgy a jó), de úgy is rengeteg kell egy fogyókúrázó szemszögéből. Ami nem baj, nem kevés kalóriát akarok enni, csak fogyni akarok :D