Mit szóltak a családtagok, rokonok, barátok illetve párotok, házastársatok a fogyásotokhoz?

Sport és egészséges táplálkozás, mínusz 12 kiló. Két ruhaméretet fogytam, lehetetlen nem észrevenni.

Munkatársaim semmit nem szóltak (mind nő), a legjobb barátnőm semmit nem szólt (ez a legfájdalmasabb). Egyedül a rokonság jegyezte meg elismerően, még az a csaj se szólt semmit, akivel edzeni járok (vele kezdtem fogyózni januárban).

Anyám semmit se szólt, de azért észrevette. Apám semmit se szólt... Nagyanyám mondta hogy csinos vagyok, utána meg aggódott, amikor nála voltunk. Mivel sose ettem abból amit főzött, és most se ennék.:)

Bátyám is csak megjegyezte... mármint olyan formában, hogy a mellem sokkal kisebb.

Barátnők közül volt aki aztmondta hogy milyen jól nézek ki. Volt aki úgy egyáltalán, tényleg SEMMIT se szólt.

Az állítólag legjobb barátnőm meg csak annyit volt képes mondani, hogy elég nyüzüge lettem. Semmi bók nélkül, vagy dícséret nélkül.

Egyik csaj akivel elég jóban voltam, az se nagyon bírt semmit mondani.

Ennyire irigyek lennénk mi nők?

Osztálytársaim közül azért akadt akitől kaptam szép szavakat.

Pár az meg nincs, de sikerem van azért a férfiaknál, nem rajtuk múlik...:)

14 kg-t fogytam.

Megijedtek, nehogy anorexiás legyek. :D

Én is életmód váltással és sporttal fogytam, és igazából a családnak furcsa volt megszoknia, hogy nem ugyanazt eszem amit ők, de már minden okés, sőt, anyu gyakran maga keres recepteket, és vásárol alapanyagokat.

Barátnőim is kicsit aggódtak először, hogy ne legyen bajom, de tényleg mindenki megnyugodott, miután már csak tartom a súlyom. Bár még olyat is kaptam, hogy pár kiló visszamehetne, mert elég csontosak lettek a vállaim. :)

L/19

Nekem sokkal jobb tapasztalataim vannak. Nincs valami nagy szociális életem, viszont hetente járok kóruspróbára. A lányok, főleg, akikkel leginkább jóban vagyok, többször megjegyezték, hogy látják, fogytam, milyen csinos vagyok, hogyan csináltam, mennyit akarok még fogyni... Teljesen jó fejek :)

Úgy kb. 24 kiló feleslegem volt s a fele ment le, lassan, de élvezetesen, most már régóta stagnálok, de nem adom fel, majd nekidurálom magam, csak a második 12 sokkal nehezebb, mint az első, keveset nem tudok enni.

Az anyósom is megkérdezte, fogytam-e. Én csak a legvégén vettem észre változást, ahogy a párom is. Naponta látni engem azért más, a fő probléma, a hasam pedig alig változott.

Én tuti megdícsérnék egy kósza havert is, ha csinosra fogyna s vele örülnék, s ez így volt 80 kiló fölött is. Azt hiszem, nem nagyon vagyok irigy fajta, ilyen dolgokban semmiképp, hisz rajtam múlik a változtatás. Még ha egyeseknek könnyebben, másoknak nehezebben megy is. Nekem a kettő együtt van, sem a fogyás, sem a hízás nem megy gyorsan, de akár fogyok, akár nem, mindig viszonylag sokat és jót eszem. Nem panaszkodom :)

Egészséges táplálkozásra tértem rá,és nyáron minden nap jártam futni,előtte meg minél gyakrabban (azt is próbáltam minden nap)tornáztam. Januártól szeptemberig 15 kilót fogytam. Családtagjaim megdicsértek,hogy mekkora kitartásom van,el is kezdtek aggódni egy idő után hogy túlzásba fogom vinni,mostmár elég lesz. Osztálytársaim közül ketten vay hárman jegyezték meg,valaki azt kérdezte hogy nőttem e mert alig ismert meg. :D Tanáraim közül a tesitanár jegyezte még meg. Ami viszont nagyon rosszul esett,hogy a legjobb barátnőim egy szót sem szóltak. :/ Csak a tanév eleje után megjegyezték hogy egyre csinosabban öltözködöm. Viszont egy barátnőm első szava a találkozásunkkor az volt hogy mennyit fogytam.

17/l

Eddig majdnem -25 kg, de még mindig van rajtam olyan 15 körül.

Nekem eddig 2 tanár jegyezte meg (mindkettő nő), meg a suliorvos és a védőnő. (Nem azért, mert annyiszor járok hozzájuk és megismernek, hanem anyum ismerősei :DD).

Rokonok közül az egyik nagymamám (azóta amúgy még jobban tömni akar..), meg hát otthon a szüleim meg a tesóm, de ők az elejétől látják, hogy másokat is eszem. Osztálytársak, barátnők közül senki. 1-2 felnőtt, akik anyumnak is az ismerősei mondták anyunak, ő meg nekem.

Amúgy szerintem ez azért van, mert rajtam valószínűleg nem látszik annyira, mert pl. én se látom igazán, csak képeken. (Mondjuk én azért elég sokat figyelem magam a tükörben :DD)

Kérdezték, hogy beteg vagyok-e? Meg hogy csinálom? Mennyit akarok még fogyni és ilyeneket. Összességébe nézve kedvesek voltak, mondják, hogy nagyon jól nézek ki és látom is rajtuk...

A beteg vagyok kérdést sosem értettem, mert elég kirobbanóan megváltozott az életenergia mennyiségem a fogyás elindulásával egyidejűleg szerintem... :D De ez csak nekem tűnt fel gondolom. Már megszokták, akik sűrűn látnak és szinte fel se tűnik senkinek a 24 kiló fogyásom. Ami egyáltalán nem baj, mert magam miatt csináltam. Egy ideig frusztrált is, a sok dicséret. Aztán rájöttem én vagyok a marha, aztán még nagy is lett rá az arcom.