Akik le tudtak fogyni! Mi tartotta bennetek a lelket, hogy nem adtátok fel, és nem jött vissza az édességkajálós írtó ehetnékes énetek? Mi adott erőt, hogy végig tudtátok csinálni?

Én még csak a felénél tartok, de az én fogyásomban nincs semmi különös, életmódot váltottam és kész. Sokat eszem csokit, én ilyen, legfeljebb lassan fogyok, de anélkül is azt teszem. Irtó ehetnékem nincs, mert eleget eszem és megfelelően laktató ételeket. Szép dolog a testtől, hogy nem bombáz éhségjelzésekkel, csak mert az ember nem eszik annyit, amennyit az eléget, de elég sokan tapasztaltuk már, hogy ez így tud működni, meg lehet tanulni általában valamivel kevesebbet tenni, különösebb probléma nélkül.

Nekem azért nem ment könnyen az elején, az életmódváltást még meg kellett fejelnem egy szénhidrátcsökkentéssel, mire beindult a fogyás. A mozgás is sokat tud segíteni...

Nagyon összetett dolog ez, több fronton fel kell készülni egy normál embernek (mi van, ha jóllakottan akarunk nassolni, ha csoki kell, ha nem vagyunk képesek jóllakni), s nem is vagyunk egyformák, ki kell tapasztalni, kihez mi passzol testileg és lelkileg is.

Itt töröltem pár mondatot, mert a motivációm és a visszahízás esélytelensége egyedi dolog, nem hiszem, hogy segítene Neked, ha értekeznék róla.

Jobb esetben a kiváncsiság kezd, és végzem az eredmény feletti megelégedettséggel.

Rosszabb helyzetben keresem magamban az elszántáságot, még rosszabb esetben általam utált nőkkel versenyzem képzeletben, az ennél is rosszabban megbukok, mint Rottenbiller és rájövök, hgy tulajdonképpen semmi értelme, hogy ne egyek csokit, már úgyis férjnél vagyok. Na, neked ez kiesik. :)

:)

Férjemnek nagyon tetszek. Nem vagyok kövér, 5-6 kilótól szívesen megszabadulnék, de ez az én mániám, nem az övé.

Hát apró változtatásokat már most bevezethetsz.

Pl kerülöd a cukros lötyiket, és édességeket. Utána szépen lassan, fokozatosan.

És persze mozogsz is. Hidd el, már ezzel is le fog menni pár kg, ami motivációt ad.

Ha ehetnéked van- érts nem vagy éhes, de ennél (nekem is szokott ilyen lenni.:D)- akkor rágcsálj valami zöldséget, pl répát, az még finom is.:)

Egyébként én is fokozatosan kezdtem változtatni, aztán egyre tudatosabb lettem. Emellett mozogtam.

Most ott tartok, hogy még mindig nem értem el a célom, hiába van rendben a súlyom.

MINIMUM ilyesmiért teperek -> [link]

Mikor lefogytam, olyan rosszul éreztem magam, úgy féltem, hogy vissza fog jönni a súlyom, hogy még a normális mennyiségektől is paráztam.

Volt egy időszak, a lefogyásom és az "ú, én izmokat akarok!" közt, amikor próbáltam bizonyítani magamnak, hogy bármit ehetek. 3 nap alatt 2 tábla csoki lecsúszott. Megnyugtató volt, hogy nem jött vissza semmi.:)

Közben rájöttem, én, aki régen nagy édességes meg csokis voltam, hogy annyira nem is jók ezek az ételek.

Úgy vagyok vele, hogy jó, jól néz ki, de kell ez a testemnek? Nem.

Tartani magam viszont egyértelműen segít az, hogy az általam linkelt képet se gumicukorért adják.:D Értelemszerűen elérés után megtartani se lehetne úgy.

Ha nem kötnék kompromisszumot, egy élet is kevés lenne, hogy elérjem. Az meg nem járható út.

Jómagam SOHA többé nem akarok visszatérni a régi szokásaimhoz.:)