Másnak is volt olyan, amikor minden remekül ment a diétával, és egyik napról a másikra minden akarata elszállt?

volt, addig a pontig, amíg nem tudatosítottam magamban, hogy én egy örök harcos vagyok és IGENIS megcsinálom EZT IS

nem elég erős az akaratod

Még szép hogy.

De nem hízol attól hogy kicsit tömöd magadba a kaját, nyugi.

Tápi.

Nem kifejezeten akaratból csinálom :) Elvagyok, s mivel életmódváltás, nem tudom abbahagyni. De így is fáraszt néha az odafigyelés (ja, néha kíváncsi vagyok és számolok meg agyalok, ezt majd igyekszem leépíteni) s emiatt vagy más okból vannak ereszdelahajam napjaim.

De azok sem esnek jobban, mint a normál napjaim. Egy bizonyos szint fölött pedig nem tudom tömni magam, hiszen kényelmetlen érzés, ha többet eszik az ember, mint ami jólesik. S akkor egy könnyebb napra vágyik a testem s visszaáll a rend.

Ha már önsorsrontok, nem a testem hasfájásig tömésével teszem.

Volt ilyen, és próbáltam két kocka csokival enyhíteni, mert időre szeretnék lefogyni és nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy nem fogyok le addig.

A legrosszabb mindig az amikor reggel rá állok a mérlegre és vagy nem mutat kevesebbet vagy még többet is mutat valamivel, mint előző nap. Tudom, hogy ez nem számít, eleve szoktak lenni kisebb hullámok a fogyásomban, de akkor is baromi nehéz ilyenkor.

De meg mennyire... Ilyenkor nagyon nehez ujra eröt gyüjteni es ujbol neki allni a dolognak.

Ha gondolod, irhatsz privit. :)

22L