Ti is éreztetek már így a fogyókúra, edzések alatt?

rossz a felfogásod. Egy hónapra kapcsold ki a tévét és netet. Jót fog tenni a világképednek, ha végre magadra koncentrálsz. Nem kell mellé diéta se semmi.

Menj ki a szabadba, sétálj, bicajozz, túrázz. Vigyél egy könyvet és olvasgass.

Aztán gondolkozz el rajta miért is akarsz IGAZÁBÓL fogyni.

Sokan eleve megbuknak mert ez külső kényszer. A bikinis csajok mellett elbújhatunk. Igaz. És ettől te még nem vagy ember? Nem vagy szerethető? Frászt.

Ha különösebb gondjaid nincsenek magaddal ,csak a szokásos tömeghiszti, "nem vagyok egy kirakat maca", akkor ne fogyóz.

Én világ életemben kövér voltam. De megesett úgy 20 éves koromban, hogy a bal fülemmel halottam a szívdobogásom. Kezdetben nem volt zavaró, de a végére eljutottam oda, hogy nem hallottam az előadásokat. Elmentem orvoshoz, de nem találtak elváltozást a fülemben.

Aztán elkezdtem edzésekre járni. És azt figyeltem meg, hogy edzés után csökkenek a tüneteim. Így elkezdtem rendszeressé tenni a mozgást és közben átgondoltam az egészet. Ekkor már az egészségi állapotom volt a motiváló erő. Mert ez nagyon is nem vicc. Szépen átalakítottam az étrendem.

Ma sem vagyok egy csontkollekció, úgy 35 kilóval vagyok kevesebb. Nem célom, hogy "dögös" legyek, mert nevetséges szerintem, hogy a jóléti társadalomban az alultápláltság a divat. A genetika ellen a legnehezebb küzdeni.

De a fogyásom szükséges volt, hogy ne az életem legyen a tét.

A hibát ott követted el, hogy felszínes a célod. Én sem lennék motivált, ha így gondolkodnék. De amikor ránéztem a szeretteimre tudtam, hogy még sokáig akarok élni mellettük, velük akik szeretnek "csúnyán" is.

23/L