Az anorexia ellentéte vagyok, érint ez így még vkit? Leírom a "tüneteket".

Azt hittem, egyedül vagyok ezzel a problémával, de látom, nem. Ugyanazokat írtátok le, amit én is gondolok. A fotózást utálom, mert a fényképeimen én is szörnyülködöm, ha viszont a tükörbe nézek, mindig úgy látom, nem olyan vészes. Azt gondoltam, a tükör az objektív, és a fotó, mivel csak 2 dimenziós, biztosan csal. De azért a lelkem mélyén tisztában voltam vele, és hát a mérleg sem hazudik, sem pedig a régi ruháim, amikbe nem férek bele.

A motivációm, vagy a kitartásom viszont hiányzik a fogyókúrához. Egyszer már sikerült megszabadulnom 10 kilótól, akkor sem voltam vékony, de határozottan jobban éreztem magam. Néhány év alatt húsz kilót híztam vissza, és most már 80 és 90 között járok, nem tudom pontosan hol, mert nem merek mérlegre állni.

Bármit megadnék azért, hogy soha az életben ne legyenek súlyproblémáim. Akiknek nincs ilyen gondjuk, fogalmuk sincs, milyen szerencsések!

"belenézek a tükörbe, és azt látom hogy hogy lehetek ilyen szép, annyira tetszem magamnak, aztán elmegyek valahova ahol készülnek rólam képek és az van hogy ki ez az undormány"

Ugyanez nálam is, pedig tudom, hogy kövér vagyok, fogyok is. Nem lehet, hogy csak nem vagyunk fotogének és a tükörben jobban tudunk pózolni magunknak? :D