Csak én vagyok ilyen szánalmas? "Csak" 10 kg-ot kéne fogynom, legfeljebb 15-öt, de az sem megy.4-5 napig klappul megy minden, aztán jön valami nehézség, szomorúság, stressz, és jól bezabálok. Más van/volt ilyen szituban?

Mozgással nincs gondom, álló nap lótok-futok, tömegközlekedést soha nem használom, napi szinten 1,5-2 órát gyalogolok.

Csak az a tré, hogy ha bánatos vagyok, kajába folytom, ha feszült, akkor a feszültséget úgy vezetem le , hogy eszem, ha szeretetre vágyom, megint eszem, ha magányos, akkor meg azért... Írtó sz@r, és ez már tart 3-4 éve, ha nem több.

Arra gondoltam, hogy ezentúl, holnaptól, mert holnap újrakezdem, jól kifárasztom magam a tanulással, napi 6-8 órát fogok tanulni (most is tanulok, jók a jegyeim...), és akkor elterelődnek a gondolataim, s nem fogok annyit foglalkozni a nyavajáimmal meg a zabálhatnékommal, jó ötlet szerintetek? Meg a nap végére remélhetőleg hulla fáradt leszek, így kedvem se lesz ételt készíteni magamnak.

KLAPPUL=flottul!

Az igaz, hogy egy jó ideje (a gyaloglásaim ellenére) nem fogyok semmit, de legalább, szerintem, a sétának köszönhető, hogy plusz sem jött fel rám, hiszen elég sűrűn megtörtént velem az elmúlt időszakban, hogy jól bekajáltam, és szerencsére azokból semmi sem látszik.

Na, mától kipróbálom ezt a tanulásos módszert, már elkezdtem az előbb tanulni, remélem, hogy elvonja a figyelmem egyéb dolgokról, s ha azok nem jutnak eszembe, szomorkodni sem fogok miattuk, így a spájzt is majd elkerülöm. Tudom, hogy a lelkemet kéne előbb rendbe rakni, de sajnos annyi minden összejött, tőlem független dolgok is, amelyekre nekem nincsen ráhatásom, mégis közvetetten szenvedek miattuk, hogy igazából nem is tudom, mit kéne tennem.

Köszönöm a válaszaitokat!