Van itt olyan, aki kigyógyult az étkezési zavarból?

"Most komoly, hogy mind a hármotok egy pasinak köszönheti ezt? :D"

A második vagyok azok közül, akik ezt írták :)

Igazából én vagyok az, akinek muszáj kontrollálnia magát (egyébként nem mindig könnyű visszafogni magam), a fiú "csak" önbizalmat adott mindehhez.

Ő sok mindenhez ért, de semmiből sem igazán profi, mégis nagyon-nagyon büszke magára. Egyesek szerint túlságosan is nagyra van magával. Én úgy gondolom, hogy lehet is, hiszen minden körülötte élőnek megmutatja, hogy lehet az életet kellemesen is élni, úgy, hogy közben ne rokkanjunk bele. Igazán jó példa az emberek számára.

Mielőtt megismertem, túl voltam egy brutális szakításon. Hát, neki köszönhetően ez sem fáj már. Egyáltalán nem. Megtanított többek között lemondani a szerelmeimről, a múltamról, és az ételről.

Na akkor (:D):a barátnőm beleszeretett egy tőle jóval idősebb férfiba, és EZÉRT lett bulimiás. Szép lassan, pszichológus segítségével állt le, kb. 17 éves volt akkor. Én most 18 éves vagyok, és még/már/? nem bulimiás; párszor meghánytattam magam, utáltam a külsőm, az egész életemet azért éreztem rossznak, de egy ideje nem csinálom. Inkább fogyókúrázok és jógázok. :)

Sajnálom azokat, akiknek ilyen gondja van, de szerintem segítség nélkül nem nagyon lehet kimászni belőle. Pszichológus, anya, barát, bárki, de kell a segítség.

a szerelem tényleg hatásos rá:) (mivel pozitív változás az életben)

én 16 évesen azért kezdtem el fogyózni mert baromira zavart, hogy én vagyok a legkövérebb az osztályban, 162 centihez voltam 70 kiló (noha az osztályban soha nem tettek megjegyzést rá, viszont a családom folyamatosan b.szogatott hogy fogyjak le), ráadásul az akkori legjobb barátnőm bekerült egy országos modellverseny döntőjébe, és szolidaritásból kezdtem bele. Olyan 'jól' sikerült, hogy kevesebb mint 2 hónap alatt lefogytam 48 kilóra és ezt a súlyt majdnem 2 évig tartottam. Aztán összejöttem a volt barátommal, és mialatt együtt voltunk (mivel abbahagytam a sportot) felhíztam 55 kilóra amiért folyton beszólogatott hogy kövér vagyok stb. Úgyhogy megint elkezdtem éheztetni magam, hipphopp 42-43 kiló szerencsére szakítottunk.

a Mostani párommal 4 hónapja vagyunk együtt, elfogad olyannal amilyen vagyok, szépnek lát, ráadásul mivel ő elég sokat foglalkozik a testével (kondizik, egészségesen eszik) tudott segíteni abban, hogy normálisan egyek és mozogjak mellette. Nem mondom hogy minden teljesen oké velem étkezésügyileg, még mindig van olyan hogy néha nem eszek semmit 1-2 napig de ma már nem szakadok össze lelkileg ha bevágok egy tábla csokit :)