Nagyon meghíztam. Már öngyilkosságon gondolkozom. Mit tehetnék?

Lehet nyugodtan szidni, szánalmas vagyok, tudom. Kezdeném a történetemet azzal, hogy 20 kg-t leadtam télen. Annyira jól esett, hogy mindenki dícsért, kérték tőlem a tanácsokat, tippeket, hogyan fogytam le. Minden ruha jól állt rajtam, és csodásan éreztem magam a bőrömben. Csakhogy valahol kisiklott az egész. Valamiféle evészavar alakulhatott ki bennem, de egy hónapja csak zabáltam, nem tudtam megállni. Fel is szaladt rám vissza 10 kg kb(de lehet több). Most kicsik a ruháim, kövér és undorító vagyok, nem merek emberek közé menni, mert tudom h ők is látják hogy meghíztam. Hallottam is amikor az osztálytársaim összesúgtak a hátam mögött. És most megint legalább 2 hónap lenne amíg le tudnám adni a túlsúlyt, és az iszonyat hosszú idő, addig még másfél hónapig nap mint nap be kell járnom, és szégyenkeznem. El nem tudom mondani milyen érzés. És ilyenkor megfogalmazódik bennem, hogy megérte elkezdeni a fogyókúrát? Valóban ez kellett nekem? Egy pasi miatt elkezdtem, a kapcsolatunk rovására ment a diétám, pedig neki akartam tetszeni. Ő azóta boldog egy másik lánnyal, én meg itt maradtam rondán, dagadtan, evészavarosan és depressziósan. Lehet, hogy ha nem kezdem el, akkor még mindig kövér lennék, de az az igazság, hogy akkor voltam boldog. Ha belegondolok, hogy holnap is be kell mennem, és ÍGY mutatkoznom...rosszul vagyok a gondolattól. Igazából ha nyár lenne, akkor nem fordulna meg ilyesmi a fejemben, mert akkor nem látnának nap mint nap, de így......tényleg nem tudok kiutat. Ráadásul szalagavatós táncot is próbálunk, és következő órán már az emeléseket vesszük......hagy ne részletezzem. Mit tudjak csinálni, hogy ne őrüljek ebbe teljesen bele???????? Tök szánalmas vagyok, egész nap csak bőgök....