Rászoktam az unalomból és tanulás helyetti evésre. Mit csináljak ellene?

Én dettó ugyanez vagyok, azzal a különbséggel, hogy én hétköznap ilyen vacak kajákon élek. Szenyó, hangulatjavítás érdekében egy tábla csoki mindennapra. Múlthéten már igazán megdöbbentem, amikor még nem múlt el 11 óra, de már elfogyott a tábla csokim. Azt hiszem ez ébresztett rá arra, hogy ez így nem normális. Amióta egyetemista vagyok (másfél éve) kb 10 kilót szedtem fel, szépen fokozatosan, szinte észrevehetetlenül. Tavasszal elkezdtem úszni és futni, ez kitöltötte a szabaidőmet kicsit és nem mellesleg 57-8 kilón tartott. Mostmár 63 vagyok, télen plusz 6 kiló felcsúszott és ez a múltheti felismerés, hogy 600 kalóriákat tömök magamba egy egy tábla csokival (és csak unalomból eszem, meg mert finom), az kicsit elgondolkodtatott. Elég jó úton haladok azt hiszem az elhízás felé, ha lassan és észrevehetetlenül is. :)

Ami nálam megoldás lesz: Inkább gépezek tanulás és evés helyett (amúgy én is éltanuló vagyok, csak nehéz leülni tanulni, utána már minden megy). Kétnaponta eljárok most tavasztól úszni a köztes napokon futni. A vacsorámat vagy reggelimet ki fogom váltani egy turmixszal és kicsit tudatosabban fogok enni, nem bármikor bármit bármilyen mennyiségben. Kb ennyi. Igyekszem nyomon követni a kalóriákat és 1400-500 alatt maradni.

Ez már csak akarat kérdése, hogy be is tudjam tartani. Emellett ugyanúgy fogok csokit enni, mert erről nem tudnék lemondani, de az egész tábla csokikat lecserélem egy-egy kis sportszeletre, vagy kinder szeletre. Az unalomból csipegetés el van felejtve.