A kövér emberek azért azok, mert valamilyen lelki gondjuk van nem?

Milyen furcsa én épp ellenkezőleg "működöm", ha nincs senkim akkor pik-pakk lefogyok, ha van akkor feljön rám pár kg..

A tészta meg azok az ételek, amire azt mondják olcsó az hizlal is..

sokaknak nincs lehetősége egészségesen étkezni. ahogy írta valaki, a hizlaló ételek mindig olcsóbbak (tészta, zsírős hús, krumpli, fehér kenyér). Persze ilyenkor mindenki azzal jön, hogy egyenek ugyanabból keveset, csak arra nem gondolnak, hogy míg egy diétás mennyiségű csirkemellel és párolt zöldséggel, túróval, zabpehellyel egész jól laksz, addig tésztából ennyi kalória egyszerűen nem elég, 2 óra után a falat kaparod az éhségtől. Úgyhogy a tartós fogyáshoz vagy az átlagnál jobb anyagi helyzet, vagy pedig borzasztóan nagy akaraterő kell. Vagy mindkettő :D én mondjuk, hogy az első kategóriába esem, nem vet fel a pénz, de azért valahogy beszorítom 2 havonta a fehérjeport. Persze emellett is nagy akaraterő kell, hogy ne túrjam fel a többiek kajáját a hűtőben, de nekem legalább annyival könnyebb a helyzetem, hogy éhes nem vagyok.

Képzeld el a másik oldalt: diétázna, ott van előtte a pörkölt és tudja, hogy csak egy kistányért ehet belőle. Megeszi, de éhes marad, és hiába imádja a kaját, nem ehet többet. szerintem ez rosszabb, mint az, hogy párolt csirkemellet eszel minden másnap, amit egy időután cipőtalp ízűnek érzel :P

Ez is játszhat, meg a lustaság is. Nem kell ahhoz lelki betegnek lenni, hogy valakinek nehezére essen elkezdeni mozogni +20-30 kilóval. Vagy a fent leírt módon étkeznie. Könnyebb beletörődni a súlyába, mint ezeket a változásokat meglépnie. És kifogás mindig lesz: hormonzavarom van/a terhességem óta képtelen vagyok lefogyni/alig eszem, mégis hízom/én ilyen alkat vagyok, genetika/csomó mindent próbáltam, mégse sikerült.

én is kifogásokat kerestem a +10 kilómra anno. Mikor olyan porcleválásom volt a térdemben, hogy voltak járásképtelen időszakaim is, a többi időszakban meg arra kellett vigyáznom, hogy ne sérüljek le újra, természetesen nem sportolhattam. előtte heti 8 edzést toltam, úgyhogy utána nem volt meglepő a +10 kilogramm sem. És hagytam, hogy feljöjjön, hogy rajtam legyen, mert azzal hitegettem magam, hogy nem tudok mit tenni ellene. Igaz sportolni nem tudtam, de a kajálást ugyanúgy folytattam, mint előtte. Érted, amivel heti 8 edzés mellett tudtam súlyt tartani (gondolhatod mik voltak a mennyiségek). Igaz főzni akkor még nem volt lehetőségem, de ha nem ettem volna magam degeszre minden étkezésen, csak annyit, amivel már jól lakok, már azzal is fogyhattam volna. Kár érte, hogy nem ismertem fel a probléma forrását azon nyomban, így most 3 hónappal a műtét után mondhatom el magamról, hogy a felesleg nagy részét eltüntettem. Igen, sporttal :) bár valszeg soha többé nem lehet heti 8 edzésem :(

nna nem védeni akartam a kövéreket, ez inkább okfejtő poszt volt :)

úgy vélem közrejátszanak a lelki tényezők.

nem kell bonyolult kihatásokat vizsgálni: az evés gyakran pótcselekvés, stresszlevezetéssé válik, ez tény. meg lehet figyelni.

"Ha nincs senkim otthon ülök,ha van akkor nem...unalomból ettem/eszek ezek szerint.."

Mikor egyedül vagyok csak magamnak kell főznöm így nem kívánom meg azt, amit enne a pasim. És akkor jóval több időm jut mindenre, nem kell igazodnom senkihez, akkor jövök megyek, mikor nekem jó. Ha egyedül vagyok ritkán ülök otthon. Persze megyünk mi is Párommal, de az más.

Nem vagyunk egyformák.