Ha rendesen diétázok és napi 1,5 órát edzek, mennyire fér bele a reggelibe egy tejszelet?

Hiábavalóság. Nem érted, hogy a testtől nem kell mindent megvonni az elv miatt. Benned van az a csökönyös meggyőződés, hogy egy kis öröm további örömforrások keresésére sarkallja az embert, majd oda jut, ahol a part szakad. Nem értem miért ragaszkodsz ehhez, hol törvényszerű, hogy úgy is lenne, ahogy azt állítod?

A gyenge emberek sem biztos, hogy valóban gyengék. Nem azért kell valakit alább sorolni, mert reggelente tejszeletet eszik. Ez akár lehet kibúvó, megalkuvás is, ahogy írod. De nem-e attól erős valaki, hogy megengedi magának? Hogy nem sanyargatja magát a megvonásával, pedig vágyik rá? Nem ott kezdődik az erősség, hogy csőlátás nélkül próbálja nem végigszenvedni a diéta+torna egyvelegét? Akárhogy nézem azok az igazán erős emberek, akik bár itt az oldalon azt az útmutatás kapják az átszellemült tanácsadóktól, hogy nehogy „megedd, mert hizlal” mégis megeszik. Nem az a téma itt, hogy hizlal, vagy nem. Mert amilyen szép időt edz a kérdező, könnyen megengedheti magának, és az egészségére sem gyakorol olyan hatást, ami negatív volta miatt később a kérdező sírva fetrengjen, miért ette meg, miért kellett. Ezzel nem azt mondom egyen kifulladásig, de egy csepp eső sem dagasztja fel úgy a tengert, hogy az kiöntsön.

Tudod mi a buktató? Hogy a lelkének még jót tesz ez a „kis” kényeztetés, a fenn példaként kiragadott hozzászólások után viszont bebeszéli magának, hogy „nem lehet” és bár kívánja, csak nem vesz magához belőle, „mert azt mondták”. Ha gyötri magát, a lelki egészsége is alacsony rátát mutat. Hogy párhuzamot vonjak a te példáddal, amit már másodjára írtál le itt, áteshet a fogyókúrában is a ló túloldalára az ember. Róluk miért nem beszélünk? Látják az interneten a „csodadiétát” és ész nélkül követik. Nemrég azt írtad, hogy a tanácsadók 99%-a itt magazinokból szerzik az „ismereteik”. Noha én nem ismerem az említett lapokat, te mivel jártas vagy az általuk ajánlott étrendek kapcsán, biztos jobban tudod, mit írnak. De azt ne mond, hogy bődületes baromságokat nem szednek össze az internetről a fogyni vágyók, vagy egymástól érdeklődve lövik be mivel tudnának fogyni, és a másiknak sincs lövése a „normális” fogalmáról.

Hiába dobálózol a minőségi ch-ról, az előbbi válaszadó sem úgy gondolta, hogy benyel kristálycukorból annyit, ami megfelel az adott ételnek, és jól van. A legjobban azt kedvelem, mikor azt olvasom: „ne edd meg azt a cukrász sütit” vagy bármi mást, mert üres ch, és teljesen felesleges ennyire hitvány dolgokkal telíteni a szervezetet. Most komolyan?! Ha diétázik és „szennyezi” magát azzal a hitvány 100-200 kalóriával akkor bedől a fogyása? Akkor mikor egye meg, amit akar? Mikor felhagy diétával, testmozgással? Vagy egyáltalán ne is egyen többé, mert nem az egészséges étrend elképzelésébe illő? Nem egyértelmű, hogy megegye, ha mellette eleget mozog, hogy ne gyarapítsa a súlyát?