Felall a hajam amikor az ilyen kerdeseket olvasom?

sajnos a könnyen befolyásolhatóság, divatmánia, rossz példák, és igazságtalan elvárások miatt alakult ki ez a trend hogy egyre többen már az egészségüket is képesek kockáztatni azért hogy pár senkinek a véleményére alapozva próbáljon megfelelni az elvárásoknak, amiket legtöbbször olyanok támasztanak, akik genetikailag a "szerencsések" közé tartoznak, ezért lelkiismeretfudalás nélkül kritizálják azt aki szerintük nem tökéletes (amit amúgy is lehetetlen elérni, és fölösleges is próbálkozni vele)

lefordítva egy példával:

egy pajzsmirigy túlműködéses (de szándékosan nem kezeltető, hisz ez neki "előny" - nem tud hízni 164/42) csitri nagyhangon kritizálja a környezetében azokat akiknek a pálcikától egy kicsit is vastagabb a termetük (de még így is vékonyak 169/58), miközben azok sanyargatják magukat koplalással (a tényleg ducibbakról már nem is beszélve) ő meg röhög a markába és zabálja a pizzát. persze mivel az ő alakja az ideálhoz közeli, ezért a sok hülye issza a szavait és neki akar megfelelni (mintha lenne vki..)

ez csak egy példa a környezetemből..

Nagyon sokan sajnos...

És ezek a sztereotípiák egyre csak erősödnek...

Most, a pornófilmen és amerikai divatfilmeken felnövő generációnak már ez alap.

Nézd csak végig a kérdéseket: a lányokat csak a gazdag, izmos pasik érdeklik (pedig ez csak egy szűk, plázacica kategóriára érvényes), a fiúkat meg csak a műmellű, agyonszőrtelenített piszkafák (pedig ez is hol van az igazságtól...)

Egyre jobban elrugaszkodunk a valóságtól. És tudod miért? Mert mindebből pénz jön be. Mert ezek az idióta én-képek csak sok-sok pénzért elérhetőek. Arról nem is beszélve, hogy annyi energiát kivonnak az emberekből, hogy másra már nem is igazán marad... Jó kis ördögi kör: csinálunk egy csomó, utánozhatatlan ideált, majd belehajszoljuk az embereket, hogy ez a jó. Aztán (jó sok) pénzért kínálunk nekik eszközt, hogy elérjék a segítségükkel. (Pedig pl a fogyni vágyó emberek jó 50-60%-nak semmi szüksége a fogyasztószerekre, sőt, a fogyókúrára sem).

Aztán, amikor már jól eljuttatuk őket ide, nincs többet kitörés, vagy visszatérés: egy idő után elhiszik, hogy a nő csak a csupaszra szőrtelenített p@ncitól nő, a férfi meg csak a méregdrága, márkás sportkocsitól.

És onnantól már önmagukat gerjesztik tovább. Ha bármelyiknek megpróbálsz utalni rá, hogy ez baromság, akkor magából kikelve védi a szenvedését (mert nem vagyok képes elhinni, hogy valakinek élvezet, ha hónapok hosszat koplal, és éhezik, és semmi olyat nem eszik, ami jólesne neki...)

És azt hiszik egy idő után, hogy boldogok. Persze valahol belül azért ott marad az üresség, ami végül felszínre tör: nade erre találták ki a jóóó drága pszichológus szakmát, nem is beszélve a jobbnál jobb pirulákról (ami szintén drága)

Bármilyen irányba mozdulna el az ember, mindenhol jól felépített falakba ütközik...

Mert nem normálisak.

Egyszer visszaírtam egy ilyennek, hogy én vagyok a 150 centimhez 50 kiló, mert ez a normális, választ már nem vártam meg, mert nem érdekelt különösebben, úgyis csak méltatlankodott volna az illető.

Ha ilyen alacsonyak lennének, akkor mégis ? kg-ok szeretnének lenni?35-30?

Biztos út az ilyesmi az anorexia felé...

Egyetértek az előttem szólókkal.

Annyit tennék hozzá, hogy szerintem nem molett nők kellenének a címlapokra. Hanem normálisak....ne csak 180cm/50kilósak...nem szeretem hogy normális modellek nincsenek. Csak ducik, vagy ezek a vékonykák.