Fogyokurazni, vagy megtartani az alomsulyt, melyik a konnyebb?

Azért vigyázni kell, nehogy a ló túloldalára essen az ember. én 42 kilóra fogytam diétával, vagyis csont és bőrre és hiába rágták a fülem, hogy már nincs miből fogynom, én akkor is kövérnek láttam magam. testképzavarom volt. évek teltek el úgy, hogy számoltam a kalóriákat, mit, miből, mennyit eszem, sportoltam, mint a barom, mai napig kivülről fújom a kalóriatáblázatokat, a nyers zöldségeken kivül egy idő után semmit nem voltam hajlandó enni. visszagondolva: borzasztó időszak volt. aztán az orrom alá dugtak egy fényképet rólam, és nem hittem el, hogy az a csontsovány lány, akinek az összes bordája látszik, az én vagyok. én akkor jöttem rá, hogy a ló túloldalán vagyok.

164 magas vagyok és 67 kilóról fogytam le. szerelmi bánatom volt, nem volt étvágyam, eleinte emiatt fogytam, aztán meg direkt diétáztam, nem tudtam abbahagyni mert attól féltem visszahízok. gyakorlatilag néhány hónap alatt lement, valamikor ősszel kezdődött és februárban már 42-t mutatott a mérleg. most már 8. éve 50 kiló vagyok, változatosabban eszem, de azért még most is van, amit csipőből elutasitok, sült krumpli, rántott hús, édességek, kenyér, és természetesen amiből lehet, a kék terméket veszem meg, és a mérleget még most is hetente többször elő veszem. azt hiszem, ez a túlzott kontroll soha sem fog elmúlni, legalábbis, akik hasonló cipőben járnak/jártak, mint én, mind azt mondja, hogy teljesen sosem gyógyulunk ki belőle. ezt csak azért irtam le, mert én is - és rajtam kivül sokan mások - azt hittem velem ez nem történhet meg, és látod mégis.