Miért gondolom magam extrém túlsúlyosnak, miért látok mindenkit vékonyabbnak magamnál?

Nekem van egy ilyen fixálódott belső képem régről, hogy sietek egy rendezvényre, és a szép szoknyám szűk és én zaklatottan igazgatom az utcán, érzem, hogy híztam és biztos mindenki látja, hogy egy hústorony vagyok és borzalmasan éreztem magamat.

Középmagas és 63 kg voltam akkor, teljesen torz testképpel.

Mindez azért, mert körülöttem a fiúk, akik tetszettek, 50 kiló körüli és alatti nőkkel jártak és hozzájuk mértem magam.

Persze ennek sosincs vége, mert a vékonyság sosem megy ki divatból.

6-os, abszolút egyetértek. Én is 100+ kilóról fogytam. Már sosem fog úgy kinézni az ember, mintha nem is lett volna soha kövér, de mégis mikor elindulsz az úton, ezt szeretnéd elérni - tehát az elégedetlenség kb. garantált. Persze ezt meg lehet szokni és el lehet fogadni - én is elfogadtam.

De így is (én 172 centi vagyok és 67-68 kiló), még mindig egy elefántnak gondolom magam másokhoz képest. Nem segít az sem, hogy mikor régebben akartam, hogy kimondják, mennyire kövér vagyok, nem akartak durva dolgokat mondani, max., hogy "fogyhatnál, de nem olyan vészes", ami abszolút nem volt igaz, csak kedvesek akartak lenni, most mikor azt mondják, hogy elment az eszem, hogy nagydarabnak gondolom magam, akkor ez megint kevésbé hihető - fényképeken szoktam néha meglepődni, nagyobbat várok mint amekkorát végül látok.

Talán ez neked is segítene kérdező, ha minél több kép készülne rólad társaságban.

Az emberi agy igen csalafinta dolgokra képes, mostanában fürdésnél és öltözésnél még mindig hitetlenkedem, hogy úristen, hogy nézhettem ki, ha most 2/3-os fogyásnál már ennyire megváltozott a testem, a méretem.

És hiába tudtam, hogy az egészségemmel is játszom, nem jött az a bizonyos kattanás, hogy na most.

Én tinikoromban 50 kilósan éreztem magam úgy, mint te. akárhova mentem, mindenhol magamat láttam a legkövérebbnek.

A problémám úgy oldódott meg, hogy most 120 kg vagyok, és most már tényleg én vagyok mindenhol a legkövérebb.

viszont azóta megtanultam, hogy nem ezen műlik a boldogság.

Mert az önképed nem változott, a szemed folyamatosan alkalmazkodott a kinézetedhez, hiszen fokozatosan történik a fogyás.

Másrészt a sérül lelked miatt látod meg csak a vékonyakat, miközben saját magadat hájasnak véled. Nem a kinézetedről van szó, hanem a kisebbségi komplexusodról és szégyenedről. A gáz családod eléggé hibás ebben.