Az emberi szervezet miért rakja fel hízásként túlsúlyba a bevitt többletet?

Nagyjából értem a problémád, de igaza van az előttem szólóknak, hogy nem maga a zsírréteg vezet a betegségekhez.

A mozgásszegény életmód, a hízást okozó ételekben fellelhető egyéb káros anyagok, a megnövekedett súly szervezetre való megterheléső hatása stb. a fő okok.

A túlsúlyos kutya szívènek is megterhelő például a túlsúly, nem az ember az egyetlen.

Ja, és amúgy a rák nem evolúciós zsákutca? Az miért alakult ki?

"Ennek ellenére zsákutcának érzem az emberi szervezet megteremtődésében azt a faktort, hogy a raktározásból betegség is lehet, elhízás, szív érrendszeri gondok, infarktus kockázat, magas vérnyomás, stb.

Hát ezek mindent szolgálnak, csak a túlélést nem."

Van az evolúciónak egy jellegzetessége: nem igazán működik az olyan jelenségeknél, amiknek az előfordulása extrémen ritka. Ha valaminek az előfordulási valószínűsége mondjuk egy az ezerhez, vagy még ritkább, az hiába hátrányos önmagában, a gyakorlatban nem fog evolúciós hátrányt jelenteni. Hiszen míg a példában egy ember számára kifejezetten hátrányos, mellette 999 ember számára teljesen lényegtelen. Az elhízás okozta betegségek pedig az utóbbi pár évtizedet leszámítva kevesebb, mint a népesség egy ezrelékét érintették. Már csak azért is, mert volt egy remek önszabályozó mechanizmusa a szervezetnek: ha valaki kis felesleget felszedett magára, akkor lomhább lett. Ha pedig lomhább lett, valószínűleg kevesebb ételhez is jutott. Ezáltal pedig ismét lefogyott. Az ősembernél nem volt Meki, meg Foodora, el kellett meni vadászni, halászni, gyűjtögetni, ha enni akart. Aki pedig lustaságból nem ment a többiekkel vadászni, azt nem nézték ám jó szemmel, ha fel akarta zabálni a fél zsákmányt.

Négy milliárd éve van élet a Földön, ez idő alatt a táplálék volt a legfőbb dolog, amit a sejteknek, majd a szövetes lényeknek is meg kellett szerezniük. Ha jól tudott felkutatni, hasznosítani, tartalékolni, akkor evolúciós előnyre tett szert, tovább élt, több utódja lett. A párválasztásnál a táplálék lett az egyik ajándék, utódgondozásnál is hatalmas szerepe van.

Aztán jött az ember, s kb. 150 éve elérte azt, hogy a táplálék elérhetősége számára ne legyen gond, elég legyen a konyháig elmenni érte. Meg ugye ott a nemesítés, tenyésztés, tápanyagok kivonása és sűrítése stb. A mai gyümölcsök több százszor több cukrot tartalmaznak, mint eredetileg volt bennük.

Szóval a túlélés évmilliárdokig megkövetelte, hogy a lehető legtöbbet együk, jól tartalékoljunk, vonzódjunk a magas kalóriatartalmú dolgokhoz; pár száz év kevés volt az alkalmazkodáshoz a bőséghez, ami eddig nem fordult elő sosem.