Akik már átélték és túl vannak rajta?

Én tudom milyen az amikor már függője vagy bizonyos kajáknak, amiknek olyan intenzív íze van, hogy folyton vágysz rá, és nem elég a kevés. És azt is tudom milyen rettenetesen nehéz az elvonási tüneteket elviselni, mikor azzal küzdesz, hogy változtass, szédülsz, fáradt vagy, semmi energiád, remegsz, kívánós vagy - annyira hogy legszívesebben elsírnád magad, sokszor meg is történik...stb stb és ez mind hosszú hónapokig nem csillapodik.😔

Nálam egyszerűen eljött az a pont, amikor azt éreztem, hogy ha nem változtatok, akkor meg fogok halni.

Lassan fokozatosan váltottam életmódot, és nem voltam magammal extrém módon szigorú, mert ezt az utat korábban már próbáltam, nem jött be. Nekem az vált be, hogy nem alkalmaztam tiltólistákat de azért megvoltak a saját szabályaim, amiket magamnak alkottam és azokat betartom. Most már 5. éve diétázom, sportolok és figyelek a lelki egészségemre is. Ezeknek köszönhetően fogytam összesen 106 kilót, és ezt szépen tartom is.:)

15. Teljesen igazad van - és nem is szokott érdekelni, csak ritkán. Akkor is csak olyan szempontból, hogy "aggódom", hogy úgy tűnhet a lepontozásból, mintha téves információt írnék le, és így esetleg a kérdező - vagy más, akinek segíthet - nem veszi komolyan.

Lehet, hogy az agytumoros példa akasztott ki többeket, mintha kifogásként hoznám fel, hogy ki miért nem tud fogyni, de nem ezt célolztam. Ez egy valós példa, pont egy ezzel foglalkozó nő mesélt róla (saját magáról) egy előadásában, hogy miként változott meg a kapcsolata az étellel egyik napról a másikra, és végül kiderült, hogy tumora van, egyszerűen nem érezte, hogy tele van, mikor már degeszre ette magát - innen indult a mentális problémája. De mindegy, ez kirívó eset.

Örülök, hogy sikerült ezt leküzdened, mert az tuti, hogy valóban q...vára nehéz - minden elismerésem. :)