Akik már átélték és túl vannak rajta?

Tapasztalat hogy amíg nincs valami nagyon erős konkrét motiváló tényező amitől átkattan a hozzáállásod, ddig semmi nem fog történni.

Valakinek a fokozatosság válik be, valakinek az egyik pillanatról a másikra való drasztikus változás. En ez utóbbi voltam. Onnantól ellezdtem lecserélni a hozzávalókat pl husokat soványra stb. De a legfontosabb az adagok csökkentése.

Amíg viszont te nem vagybhajalndó ebbe rengeteg idot es energiat fektetni addig nem lesz valtozas

Én 170cm mellé voltam 106kg.

Már 14 évesen is volt rajtam 10kg felesleg, 4 évre rá lett belőle 35-40kg.

Már 14 évesen is tudtam, hogy valami gond van, többször neki is álltam a fogyásnak, de nem volt hozzá akaraterőm és 3-4 nap után abbahagytam.

Aztán átmentem egyik haveromhoz, akinek a nevelőapja 165cm és 120kg környékén járt. Ennyit mondott, amikor meglátott: "Lassan olyan leszel, mint én."

Ez a mondat hatására ismét belekezdtem. Másnapra már be is szereztem 2db 10kg-ig szerelhető kézisúlyzót és 8 hónap alatt ledobtam 35kgot.

Ez volt 17 évesen, 3 évvel ezelőtt. Azóta heti 4-5 edzés, minden nap 2-3 óra séta. Ha akkor nem megyek át a haveromhoz, valószínűleg még most sem kezdtem volna el és valóban 120kg körül járnék.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy amíg fejben nem határozod el magad, addig mi írhatunk itt bármilyen tanácsot, nem fog használni. Ez tényleg csak rajtad múlik.

A kajával én is hadilábon állok még mindig. Egyszerre megtudnék enni 10.000 kalóriát szerintem 1 óra leforgása alatt, de nem teszem, mert nem szeretnék visszajutni oda, ahol voltam. Pedig ha annyit ennék, amennyit szeretnék, akkor 3-4 hónap alatt vissza tudnám szedni a 40kgot, amit leadtam. Rengeteget tudok enni. :D

E helyett tartom magam, sőt, ismét fogyásban vagyok és megtanultam nagy volumenű ételeket enni kevés kalóriáért cserébe.

A helyedben viszont pszichológussal kezdenék, aki egyben dietetikus is (vagy legalább ért hozzá valamennyire..), mert amíg nálam nem volt probléma az ételekkel még 106kgosan sem mentálisan, addig neked kb az ételek határozzák meg a napjaid. Ez a fogyás után meg sokkal rosszabb lesz, mert akkor meg enni fogsz félni.

Ha ezt nem sikerül kezeltetni, hiába fogsz lefogyni, garantálom hogy vissza fogod szedni az egészet. (ha szerencséd van csak annyit, amit leadtál..)

Az egy dolog, hogy lefogysz.. Meg is kell tartani a súlyod.

A kajával való harc sajnos az élete része marad annak is aki már lefogyott, nincs kivétel.

Én annak a híve vagyok, hogy mindent együnk, de mértékkel.

És még valami, nem leszel tőle boldogabb ha már normális tartományba esik a testsúlyod, viszont a tested nagyon hálás tud érte lenni. Könnyedebb minden mozgás, szívesebben öltözöl, jobban alszol.

En is ilyen voltam/vagyok. Mar fogytam 10 kilot, de 20-at meg kellene, szoval nem vagyok a vegen, de haladok.

Nekem az segitett, hogy nem azonnal alltam at a kaloriaszamlalasra es nem rogton vontam meg a nasit. Ugy kezdtem, hogy egyszeruen csak elkezdtem itthon fozni, egeszsegesebb alapanyagokat es lassan felszivodo szenhidratokat valasztottam. De mellette azert meg nasiztam, csak egy db valamit. Pl korabban siman megettem naponta 2 zacsko chipset+ melle rendeltem a mekibol is, ebbol az lett, hogy tobbet nem rendeltem (igenyem se volt ra, mert nem voltam ehes a sok szar kajatol), de mondjuk egy chipset megettem.

Igy eltelt 1 honap, utana elkezdtem a kaloriakat is nezni. Most ott tartok, hogy mondjuk heti egyszer-ketszer eszek valami nasit, a tobbi napon nem vagy nem annyit (pl egy egesz csomag kesudio helyett tizoraira megeszek 8 szemet egy almaval).

Neha persze azert rendelek is valami gyorskajat, de ez mar csak 2 havonta 1 alkalom altalaban. Nincs mar ra igenyem, pedig korabban el se tudtam volna kepzelni egy olyan hetet, ahol nem eszek legalabb ketszer-haromszor valami brutal zsiros, egeszsegtelen valamit, a rengeteg nasirol nem is beszelve.

Előbb rossz viccnek fogtam fel, hogy az idős szomszéd néni megkérdezte: mikor jön a baba.

Aztán jöttek a problémák. Daibétesz, súlyom miatt különböző problémák.

Felére csökkentettem a napi adagot. Üdítőt előbb vízzel kevertem, majd áttértem tiszta vízre.

Nem mondom, hogy sokat fogytam, de egy pár év alatt leadtam egy huszast.

Azóta megszoktam ezt az étrendet.

Még étteremben is több mint felét becsomagoltatom.

Valójában ennek egyszer vége szakad, a kérdés csak az, hogy kapcsolsz időben és te szakítod meg és elindulsz egy más úton, vagy megvárod míg az élet kényszerít rá.

"If you think the price of winning is too high, wait till you get the bill from regret".

Már most, 29 évesen jönnek az egészségügyi problémák és ezek még nem is feltétlen olyan extrém súlyosak és lehet eltelik pár év és nem lesz rosszabb. De ez lejtő és egyszer el fogsz jutni egy olyan állapotba, ahol az egészségi állapotod miatt képtelen leszel ezt az életmódot folytatni.

Kapsz egy infarktust, az ágyból nem fogsz tudni kikelni, ápolásra szorulsz. Biztos hogy nem fogsz 0-24 majszolgatni semmit. Ebből még lehet felállsz, de ez már ott marad, ezt már viszed magaddal és nem leszel megint 29 éves.

De ez nem riogatás, viszont én egyetértek azzal aki írta a motivációt. Keress és találj motivációt, mert mint mondtam, még a te kezedben van a dolog. El lehet ezt bagatellizálni, majd jövőtéten, majd szilveszterkor, majd a születésnapomon, de mint mondtam, ha nem magadtól, előbb vagy utóbb rákényszerít az élet, csak akkor már nem a te kezedben lesz a kontroll.

Ne azért fogyj le mert a barátod szerint szép vagy vagy éppen nem vagy szép. Ne ebből az irányból közelítsd meg a dolgot, mert akkor sosem fogsz semmire sem jutni. Sovány embereket is van aki szereti, van aki meg utálja, tehát nem ez miatt kell lefogyni.

Menj el egy dietetikushoz akár, tartsd magad egy étrendhez és esetleg kis idő múlva, ha már megy az étrend akkor el lehet kezdeni ismét sportolni.

A mindig ennék valamit gondolat mindig ott lesz, ehhez kell az önkontroll. Erre nincs pirula meg varázsige. Ehhez kell a motiváció, ami nem külső lábakon áll.