A túlsúlyos emberek érzékenyebbek a súlyukra tett megjegyzésekre, mint a soványak?

Ugyanolyan idegesítő és bántó.

Én fiatalabb koromban nagyon vékony, sovány voltam. Egyszerűen olyan alkatom volt. Sokat piszkáltak. Volt olyan időszak, amikor teljesen kikészültem emiatt.

Ráadásul visszanézve a képeket, tényleg sovány voltam, de nem beteges, nem anorexiás. De mégis tönkretették jó pár évemet a beszólások.

Aki azt írja, nem bántják a sovány embereket, az azért gondolja ezt, mert ő maga sosem volt vékony.

Bocsi, ez az igazság.

Nem voltam soha betegesen vékony, de kamaszként igencsak gyorsan magasra nyúltam és mivel komolyan sportoltam, nem tudtam hízni. Az izmok is lassan rakódtak rám.

Ezért aztán kaptam a gebe, bot, csontváz, gusztustalan, okádék csontkollekció és egyéb kedves megjegyzéseket éveken át.

Azóta felnőttként sem vagyok hízékony, 53-54 kg az átlagos testtömegem, de hozzá 172 cm vagyok. Minden családi ebéden jön a jóistenmilyenvékonyvagy, egyél mert elfogysz, beteg vagy? Meg a többi, pedig többet eszek, mint a férjem. Most várandósan legutóbb azt kaptam meg, hogy idézem: ilyen gizda testtel hogy fogsz tudni szülni?

De hát nyilván ezek egyáltalán nem bántóak, ahh, dehogy.

Igen, érzékenyebbek és azért, mert beszólások nélkül is állandó küszködés és küzdelem az életük.

Én nem ismerek olyan túlsúlyost, aki ne akarna lefogyni és ne sanyargatta volna már magát. Mondjuk 1 hónapig koplal, aztán feladja, bezabál és így visszahízza a leadott kilók dupláját, aztán minden kezdődik elölről. Mókuskerék.

Erre jön egy tahó, aki meg megjegyzést tesz rá, mintha a kövér nem tudná, hogy kövér és le kéne fogynia.

Én még nem hallottam olyanról, hogy egy soványnak bárki beszólt volna.

Pedig ismerek olyanokat, akik egész nap zabálnak és egy szál belek.

Mondjuk már eleve azt sem értem, hogy hogy jut valakinek eszébe olyan, hogy a másiknak beszóljon és megbántsa?!

Szerintem ahhoz nagyon nagy gyökérnek kell lenni, akit nem tanítottak meg viselkedni.

Nyilvánvaló, hogy sokkal érzékenyebben érinti azt, akinek amúgy is sokkal nehezebb az élete.

Egy soványnak nem akkora probléma pl. a ruhavásárlás, a mozgás, a mindennapi munka vagy álláskeresés, vagy az, hogy melyik székre üljön le, amelyik elbírja stb. stb. ami másnak teljesen természetes és nem jelent gondot, míg egy túlsúlyos embernek minden nap egy újabb kihívás.

Na mármost, aki ennyire meg van rakva lelkileg, tele frusztráltsággal, stresszel, feszültséggel, kihívásokkal és ha még diétázik is vagy fájdalmasan mozog, tele van testi és lelki sebekkel, annál sokkal érzékenyebben jelentkezik egy újabb megjegyzés.

Tehát a válasz az a kérdésedre, hogy a túlsúlyos emberek sokkal érzékenyebbek.

Ráadásul valszeg szeretethiányosak is, hiszen az evéssel kompenzálnak.

Bánatháj.

Egy kövér ember minden téren hátrányban van és az élet minden területén.

Például egy sovány embernek ha azt mondják, hogy "gebe" vagy "elfújja a szél", vagy "40kg vagy vaságyastól", akkor azt nem veszi rossz néven - mondjuk én szájon tudnám vágni azt, aki ilyeneket mond.

Nem, rhdtul nem vicces, hogy gyerekkorod óta! azt hallgatod, milyen sovány vagy, beleállnak a szüleidbe, biztosan éheztetnek, aztán kamaszként tuti anorexiás vagy.

Elrángatnak pszichiáterhez, és gyakorlatilag másról szem szól az életed, minthogy valaki "viccesen" beugat a súlyodra.

Már megtanultam nem felvenni, de ha más nem tisztel engem, akkor én miért legyek tapintatos?

"ha más nem tisztel engem, akkor én miért legyek tapintatos?"

Például azért, hogy ez a xar világ ne legyen még rosszabb és hogy a jó viselkedéseddel példát mutathass a rászorulóknak...

Mindenki megkapja a beszólásokat. Aki sovány, az azért, aki ki van pattintva az azért, mégis egyedül a túlsúlyosokkal szemben társadalmolag nem elfogadott.

"És nem tudhatod, hogy, az az ember akit látsz, éppen hol tart az életében, mit csinál, mit nem csinál, beteg e fizikálisan/ mentálisan, lehet hogy gyászol, lehet ezer baja ami milliószor fontosabb minthogy épp hogy néz ki"

Ez adott esetekben igaz lehet, de az ország 60%-a túlsúlyos, 40%-a elhízott. Ennyi gyászoló beteg ember nem hiszem, hogy van. És az arány évről évre romlik minden korosztálynál.