Hogy lehet úgy gondolni az evésre, mint üzemanyagra?

Hát én pl tényleg emiatt eszem, csak le akarom tudni, kicsit sem érdekel a körítés.

Ha lenne olyan tabletta, amivel be tudnám vinni, ami kell, simán ellennék.

2

Én is ilyen vagyok. Nekem az evés az egy szükséges rossz.

Emlékszem mikor dolgoztam Ausztriában, valaki épp hogy végzett a félórás kajaszünetében, mert fél óráig!!! nyammogott 2 zsemlével, én meg ca. 8 perc alatt megettem 3-at.

Kérdező, amíg nincsenek súlyproblémák és nem McDonald's szintű kajákat eszel, ez végül is nem probléma.

Én sem feltétlenül csak akkor eszem, mikor éhes vagyok. Jobban bevált, hogy van egy fix rendszerem, és így soha nem éhezem meg nagyon. Babával vagyok itthon, nála is próbálom tartani a napirendet, és ehhez kötöm nagyjából az én étkezéseimet is.

Nekem elég a (lassú) fogyáshoz, ha nincsenek falásrohamaim, és az édesség meg hasonló nagyon tömény ételek mennyiségére figyelek külön.

2es, 3as, kifejezetten etkezesi zavaros.

Neked pedig ki kellene deriteni mi az ami sokszor kivaltja hogy enni kene.

Magany, unalom, tehetetlenseg, szomorusag, stressz, aggodas, öröm?

Ha csak megszokas akkor azt meg egyszerubb megtörni mint ezeket az eros erzelmeket összekapcsolni mas viselkedessel.

Viselkedes Terapiat ajanlanek akkor ebben az esetben.

Ha erre lenne egy bevált gyógyszer, praktika, stb akkor sokkal kevesebb túlsúlyos, elhízott ember lenne.

Szerintem aki érzelmi evő, annak tudatosan kell ezzel foglalkozni, a kiváltó lelki okokkal is, és azzal is, hogy magát az adott helyzetet kezelje. másképp mindig vissza fog esni, és esélyesen össze vissza fog jojózni a súlya.

Én legalábbis ezt tapasztalom. Szinte a fél életemben problémát okozott ez nekem is. Voltam 170kg, most 64. A különbség végső soron annyi, hogy fejben rendet kell tenni. Mélyebbre ástam az emlékeimben, és rájöttem mi váltotta a ki nálam (gyerekkori trauma), szóval megtanultam felismerni, és tudatosan kezelni, és ez így a fogyás évei alatt az életem része lett, és meg is maradt.

8 Szerintem ez lenne az általános és jó hozzáállás,hogy azert eszünk mert ez tart életben ,kell a vitamin stb. csak sajnos ezt a képességüket sokan valahol elveszítik életük során, és jön az érzelmi evés, ha stresszes, ha szomorú, ha fél valamitől tudat alatt, ha magányos, ha vigaszt keres stb stb, ami idővel észrevétlenül rossz szokássá válik. Ezért annyira nagyon nehéz egyébként tartósan változtatni ezen. Mondom ezt úgy, hogy nekem sikerült. De borzasztó kemény meló volt, és az a mai napig is, pedig már lefogytam. Sokakban nem is tudatosul hogy miért esznek többet mint kellene.

Rossz szokása meg az emberek minimum 95%-ának van. Van akinek a kaja van akinek az alkohol, drog, dohányzás, szerencsejáték stb.

Valahogy azt veszem észre egyébként, hogy mégis a súlyfelesleggel rendelkezők vannak indokolatlanul lenézve, szídva, elítelve emiatt. Pedig pl egy betépett vagy részeg sofőr még másokra is veszélyes.

Szerintem ez ilyen társadalmi berögződés is, hogy egyél, egyél.

Főleg Magyarországon. Itt Angliában voltam olyan esküvőn, ahol a 24 vendégnek 24 db szendvics volt, meg 2-3 csomag csipsz, a tortából mindenkinek egy szelet, kész.

A magyar ismerősök meg “na, mit fogunk enni”, mindig. Ahogy a tesóm szokta mondani a trakták ellen: “nem vagyok éhesebb csak azért, mert karácsony van”.

Mondjuk, az angol kolléga is (persze, kövér) azt mondta karácsony előtt, hogy már beszerezte a tablettát, ami elmulasztja a túlevés okozta rosszullétet. Az eszébe se jutott, hogy ne zabáljon…